Vallomás

Vallomás....

Szikra lobban....

Engem elborít a mámor. 

Téged látlak szemeim tűzében.

A zene üteme lüktet ereimben.

Ellágyítja a szívemet.

Az ital  égeti a torkom.

Szikra pattant közöttük érzem.

Perzseli testünket a lassú tánc.

Nincs határ  mi visszafoghat minket.

Sem álom ,sem valóság semmi.

Tánc összehozott minket.

Elűzött minden problémát.

Lelkünk hívta egymást.

 Én elveszek benned.

Te elvesztél bennem.

Újra éreztem szabad a testem.

Szemed szememnek csoda volt.

Szívem közben vadul dobogott.

Vakított a fény szűkült a tér körülöttünk.

Szerelmünk fellobant tiszta  igaz.

Tudatunkban erre vártunk régóta.

Egymásra néztünk az est folyamán.

A zene zaja lehalkult elnyelte a végzetünk.

Megragadt  minket a szenvedély.

Kerestük egymás tekintetét.

A zene csendesül az éjszaka végetér.

De szerelmünk lángja nem enyhül.

Összehozott minket a sors.

Mi vagyunk a szikra a tűzben.

Mi együtt vagyunk az álom.

Mégis az igaz valóság.

      2015.november.03.