A nagy találkozás .... 4.rész

A nagy találkozás...

4.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

-Henry Walch be kanyarodott az apja üdülőhely udvarára . El sem téveszthette volna az utat, hisz itt nőtt fel. Minden szegletét ismerte. Csodálatos gyermekkora volt itt a mai napig szeret ide kijönni.
Lenyűgözte az üdülőhely alakulása. Mindig valami új elkészült a kert, a bungalók, a medence, az apja és anyja élete munkája. Gyermekként minden olyan más volt óriás. Minden egyszerűnek tűnt, de felnőtt fejjel értette meg milyen áldozatos munkával építették fel a szülei. Mellette fizették tanulmányait, mikor ő középiskolai tanulmányait befejezte onnan egyetemre jelentkezett. Szülei boldogok voltak, hogy egy szem gyermekük ilyen felelősségtudatos. Sosem volt rá panasz mint a mesében csodálatos minta gyermek volt. Talán ennek is köszönhető, hogy több idejük jutott  összpontosítani a munkára. Hisz Henry példás gyerek volt. Minden szépen alakul túl szerencsésnek is érezték magukat. A boldogságuk tetőpontja Henry esküvője volt. Itt tartották az otthonukba. Hol is tarthatták volna máshol ? Ez volt a tökéletes hely a szertartásra. Isabella az ifjú asszony imádott itt élni. Nagy boldogságuk sajnos tragédiába torkollott.
-Henry nagyot sóhajtott.
_Végre itthon.
Apa biztos az irodában a könyvek között található meg. Mióta anya meghalt az iratokba bújva foglalja el magát.
Gyertek lányok kiszállás az autóból. Irány a ház. Meglepjük a nagypapát.
-ekkor vidám hangok jöttek a hátsóülésről. Henry kettő lánya kuncorgott vitatkoztak egymással. Ki fog előbb beérni a házba nagypapához.
Olyanok voltak mint két kis hattyú, törékeny aranyhajú 10 éves lányok, alig megkülönböztethető ikerpár. Elena és Ketrin Walch a mindig vidám talpraesett okos páros. Henry nagyon büszke volt rájuk. Mindenki szerette őket illemtudó bájos teremtések voltak akárcsak az anyukájuk volt.
_Hé... Lányok ébresztő ott hátul. Megjöttünk. Szálljatok ki az autóból vagy itt hagyjalak benneteket ?
-kérdezte mosolyogva a lányoktól.
_Nem apa jövünk már.
-szólt apjához Elena.
_Igen apa én is jövök
-mondta Ketrin.
-kinyitották az ajtót kiszálltak elkezdtek szaladni a bejárati ajtó felé.
_Na, ki ér előbb oda ?
hancúroztak sietve.
Henry mosolyogva nézte őket.
A lányoktól zengett odabent a ház.
_Nagypapa...!
_Nagypapa...!
-kiabálták egymást túlharsogva. Míg nem nyikorogva nyílt a nehéz nagy fa ajtó az iroda ajtaja. Mögötte megjelent széles mosollyal Rober papa.
_Szerbusztok kis unokáim kincseim. Megjött a házamba a fénysugár meghoztátok nekem a szép napot két kis angyalkám.
_Szia nagypapa...!
_Szia nagypapa...!
-harsogták a lányok.
_Szép napot apa !
_Szép napot neked is fiam !
- szívélyesen üdvözölték egymást. Majd Rober kicsit játszott a lányokkal és beszélgetett a fiával. Észre sem vette hogyan elszaladt az idő.
_Fiam most mennem kell a konyhára egy vendégnek vitetnem kell ennivalót megígértem 13:00 órára. Szólok Julisának vigyen át Kittynek Kellhernek ételt. Egy bájos vendégünk ma érkezett. Megígértem viszek neki személyesen , de itt maradok a kislányokkal. Majd később átmegyek hozzá megbeszélni a további részleteket. Ma elég hűvös van gondoskodnunk kell a vendégek kényelméről. Tody már bekészítette a bungalókba a fát. Reméljük még élvezni tudják a nap melegét, nem romlik el az idő hirtelen.
_ Rendben apa menj csak tedd a dolgodat.
Segíthetek valamiben ?
-kérdezte az apját Henry.
_Nem fiam, de elviszem a lányokat.
-mondta Rober és elindultak kifelé.
_Jó rendben van . Itt várlak benneteket
- bólintott Henry az apja felé. Majd leült az íróasztalhoz. Nézegette az iratokat majd megakadt a szeme az asztalon heverő távcsövön.
_Hát ez meg mit keres itt ? Minek ez apának ? Persze, mindent figyelemmel kísér . Ezzel figyeli mi zajlik odakint. Na, nézzük csak. Hmm... Megnézem én is mit látok talán egy vadat .
- így beszélt magához mosolyogva. Mit is láthatna a ház vendégeit a fákat a sétáló utakat bungalókat. Úgy érezte magát mint egy kukkoló.
_Nem, nem Henry ezt hagyd abba. Nem szép dolog másokat titokban figyelni.
-így beszélt magával de már erélyesen. Ekkor vette észre Julisát amint ment kosárral a kezében az ösvényen. Akaratlanul is az asszonyt figyelte. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte a távcsővel figyelnie kell a nőt. Már régóta ismerte hisz itt dolgozik az üdülőben. Látta amit bekopog az egyik bungaló ajtaján. Nem nyitották ki mindjárt. Julisa várt majd egyszer csak eltűnt az ajtó mögött. Tehát, itt lakik az a bájos Kitty Kellher.
-mosolygott Henry.

Folyt. köv.