dufmar blogja

Vers
dufmar•  2022. július 2. 14:39

Világvégig

Megtartani mindig a tiszta rendet,

az Úrhoz emelni fel a lelked.

Megzabolázni mindent, ami testi,

csak a feljebbvalókat keresni!


Nem mintha törvény kötne, oh, nem azért,

hisz Krisztus szabadsága a tiéd.

Szeretetből nem élsz vissza vele,

életed már az Úrnak élete.


Lélek útján jársz, a Lélek vezet,

könnyű lesz, vagy boldog az életed?

A kereszt így is, úgy is a tied.


Nem ígért aranyat, sem ezüstöt,

vagy hogy bőséggel teli lesz üstöd,

csak azt, hogy világvégig lesz veled.

dufmar•  2022. június 24. 23:07

Keresztelő Szent János



Ura jöttére anyja méhében repes,
ki sarusziját oldani nem érdemes,
mégis ő, ki a Megváltót kereszteli,
szolgálatával egy népet készít neki.




Keresztelő János a földön legnagyobb,
mennyben a nála kisebb is jobban ragyog.
Tálcán adja szeretett Uráért fejét,
az égben már akkor felírták a nevét.




Ki halálig hűséges, az el nem veszhet,
ünnepeljük most őt, a Keresztelő Szentet.
Erzsébet és Zakariás ragyogjatok,
érdem és kegyelem által él a fiatok.

2021.06.24.

dufmar•  2022. június 11. 16:11

Az Úr keze

Anyja feje fölött sok gyerek

egymás kezét bátran fogja meg.

Legyen ellenség a nagyvilág,

testvérek maradnak, harsogják.

Szétdúlt fészket sirat hű magyar,

madaráról mégis jóslat van.

Felszáll az, ha akarják, ha nem,

úr lesz kakukk lopta fészkeken.

Szenvedés és dicsfény lesz része,

Máriát festi fel az égre,

nem fejre drága koronája,

de tétetik Európára.

Nemzetek királya lesz dicső,

ég Urának hajlik meg csak ő!

Mi volna ferde, helyre rakja,

az Úr keze a Föld magyarja.

dufmar•  2022. június 9. 16:06

Békés álmot

Békés álmot kívánok,

légy most újra kisgyerek,

szüléd ölébe szálltod

mégegyszer álmodjad meg.


A régi házat, ifjúkort,

az izgató lányokat,

mi szíveddel összeforrt,

hozza meg angyalfogat.


A régi diákcsínyeket, mert

ugye te sem voltál szent,

adjon szádba kedves ízeket,

repítsen haza a csend.

dufmar•  2022. június 3. 19:58

Féltelek



Féltelek a nagy sötéttől,

hogy majd nem találom kezed,

hogy szemed kedves színétől 

sokáig megfosztva leszek.


Nem üzensz nekem betűben,

és magányos, árva leszek,

mint akik elhaltak szűzen,

bár vágyták a gyermekeket.


Hervadni fogok az égig,

hol majd új életre kelek,

simogatom, mint testvérit

kezed, s megkeresem szemed.


Világosság lesz, örök fény,

teljesen megismerhetlek.

Mire e világ fösvény, ott

nincs gátja a szeretetnek.