Féltelek

Féltelek a nagy sötéttől,

hogy majd nem találom kezed,

hogy szemed kedves színétől 

sokáig megfosztva leszek.

Nem üzensz nekem betűben,

és magányos, árva leszek,

mint akik elhaltak szűzen,

bár vágyták a gyermekeket.

Hervadni fogok az égig,

hol majd új életre kelek,

simogatom, mint testvérit

kezed, s megkeresem szemed.

Világosság lesz, örök fény,

teljesen megismerhetlek.

Mire e világ fösvény, ott

nincs gátja a szeretetnek.