dufmar blogja

dufmar•  2019. március 20. 07:11

Mozijegy témára



 Életünkre angyalok 

váltottak mozijegyet, 

megnézik miként élünk 

nélkülözve a kegyet. 

Okulásodra leszünk, 

e felől semmi kétség, 

ránk oly szörnyülködve 

néző mennyei népség. 

Minket nem esz a száraz 

unalom, tudjuk vétek, 

de az országotoknál 

szebbek nekünk a rétek!


Dufek Mária

dufmar•  2019. március 2. 07:09

Előtted nyitott ajtó

Ott ülsz a földön,

előtted nyitott ajtó,

rajta se rács, 

se szúnyogháló.

Ne félj kilépni,

a küszöb nem marasztal,

nem kecsegtet, nem vigasztal.

Sarokban játékod,

az eldobott,

vergődjön,

ne sajnáld,

hagyd csak ott!

Téged valahol messze

új partok várnak,

ha lerombolod

felhúzott falaid,

s minden gondosan

megépített légvárad.


Dufek Mária

2018.03.02.

dufmar•  2019. február 27. 12:24

Boldogság



Zsír az ujjon, puha kenyér,

hagymaszagú, meleg tenyér,

harangszó, reggeli fohász,

a boldogsághoz új kovász.


A nyúgalom, mint  a tenger,

miképp jut hozzá az ember?

Az égbolt felettünk lebeg,

ki kíváncsi kérdezze meg!


Dufek Mária

2018 02.27.

dufmar•  2019. február 25. 06:37

Öregek


 

 Csóvány nő a dűlő

 házfalak tövén,

 liszthajú öregek

 ülik meg a padot,


 s mint a hervatag 

 méregzöld növény,

 átszunyókálják már

 az unalmas napot.


 Nem jut el hozzájuk

 riasztó eset,

 szemükön fátyolok,

 fülük rég süket.

 

 Várják a mindent

 takaró felleget,

 képzeletükben az

 mint megült ló üget.


 Nyolcvanat értek,

 háborút és nyomort,

 építettek, szálltak,

 olykor lelkesedtek,


 s mikor felettük

 áldott béke honolt,

 szívet kitakarva,

 nem gyáván szerettek.


 Most száraz karók,

 még élő keresztek,

 lomhán mozdul eszük,

 rozsdás fogaskerék,


 levegőt ritkán,

 sekélyesen vesznek,

 hiábavaló mind,

 a szó, nem értik rég.


 Egy barátjuk van,

 az odafenn való,

 méregetik lelkük,

 csak az jut naphosszat.


 Bagolyszemük van,

 csendes, bölcs takaró,

 a tapasztalat nem

 rója fel a rosszat.


 Dufek Mária

 2017.01.15.

dufmar•  2019. február 18. 07:19

Pincénk

Pincénk volt, rossz levegőjű, dohos, 

sötétség benne s a por bársonyos. 

Feljő vakablak dióhéj, pocok, 

seregnyi emlék, ha rágondolok. 

Percekig időzöm a régmúltban, 

miként álltam ajtajában dúltan. 

Dülöngélő garádicsán félve, 

hogy léptem fényből a vaksötétbe. 


Játék   vakablak, seregnyi, dióhéj, percekig szavakra.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom