dufmar blogja

Személyes
dufmar•  2019. március 2. 07:09

Előtted nyitott ajtó

Ott ülsz a földön,

előtted nyitott ajtó,

rajta se rács, 

se szúnyogháló.

Ne félj kilépni,

a küszöb nem marasztal,

nem kecsegtet, nem vigasztal.

Sarokban játékod,

az eldobott,

vergődjön,

ne sajnáld,

hagyd csak ott!

Téged valahol messze

új partok várnak,

ha lerombolod

felhúzott falaid,

s minden gondosan

megépített légvárad.


Dufek Mária

2018.03.02.

dufmar•  2019. február 27. 12:24

Boldogság



Zsír az ujjon, puha kenyér,

hagymaszagú, meleg tenyér,

harangszó, reggeli fohász,

a boldogsághoz új kovász.


A nyúgalom, mint  a tenger,

miképp jut hozzá az ember?

Az égbolt felettünk lebeg,

ki kíváncsi kérdezze meg!


Dufek Mária

2018 02.27.

dufmar•  2019. február 25. 06:37

Öregek


 

 Csóvány nő a dűlő

 házfalak tövén,

 liszthajú öregek

 ülik meg a padot,


 s mint a hervatag 

 méregzöld növény,

 átszunyókálják már

 az unalmas napot.


 Nem jut el hozzájuk

 riasztó eset,

 szemükön fátyolok,

 fülük rég süket.

 

 Várják a mindent

 takaró felleget,

 képzeletükben az

 mint megült ló üget.


 Nyolcvanat értek,

 háborút és nyomort,

 építettek, szálltak,

 olykor lelkesedtek,


 s mikor felettük

 áldott béke honolt,

 szívet kitakarva,

 nem gyáván szerettek.


 Most száraz karók,

 még élő keresztek,

 lomhán mozdul eszük,

 rozsdás fogaskerék,


 levegőt ritkán,

 sekélyesen vesznek,

 hiábavaló mind,

 a szó, nem értik rég.


 Egy barátjuk van,

 az odafenn való,

 méregetik lelkük,

 csak az jut naphosszat.


 Bagolyszemük van,

 csendes, bölcs takaró,

 a tapasztalat nem

 rója fel a rosszat.


 Dufek Mária

 2017.01.15.

dufmar•  2019. február 4. 07:09

Ülj mellém



 Ülj mellém, gőzölög teánk. 

 Fáradt madár,

 az est les miránk.

 Virág bódít, denevér sikít,

 gyertyaláng táncol,

 körülötte néhány

 kíváncsi

 bogár viháncol.

 Az utcalámpa 

 csillagokkal flörtöl,

 távolodik az ég, fekete  

 vak selyem, a földtől.

 Szirmokat szór 

 játékos kedvében

 az esti szellő,

 óvón mosolyog égen

 a hold, büszke delnő.

 Fénykoszorú, 

 béke száll szíveinkre

 és a tájra. Igyuk meg

 kedvesem a teát,

 elég ez mára.


Dufek Mária

dufmar•  2019. január 12. 18:09

Télen


Az ősz után tél jön,
tél után nem mindig tavasz,
nem ember kezében,
Isten hatalmában van az!

Virágozz, míg lehet
ember, földdel töltött cserép,
s felejtsd, ha kívántad
vón Alkotóddal a cserét.

Ablakon besüthet
hideg teleken is a nap,
ne törd azon fejed,
ki megy, s ki lesz az, ki marad.

Mesélj a szép nyárról,
add át a fényt, a sok csodát.
Magok és kis csírák
viszik az életet tovább.

Dufek Mária
2017.01.08.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom