dufmar blogja

Személyes
dufmar•  2019. január 12. 18:09

Télen


Az ősz után tél jön,
tél után nem mindig tavasz,
nem ember kezében,
Isten hatalmában van az!

Virágozz, míg lehet
ember, földdel töltött cserép,
s felejtsd, ha kívántad
vón Alkotóddal a cserét.

Ablakon besüthet
hideg teleken is a nap,
ne törd azon fejed,
ki megy, s ki lesz az, ki marad.

Mesélj a szép nyárról,
add át a fényt, a sok csodát.
Magok és kis csírák
viszik az életet tovább.

Dufek Mária
2017.01.08.

dufmar•  2019. január 7. 06:11

Érd el a békét

Felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét!
Konok vagy? Ellenáll a kegyelem.
Porban ha lázadsz, érzed tenyerem.
Törj kenyeret az éhezőnek,
fess az égre szivárványt,
ne tépd szárát a mezőnek,
fékezd meg a járványt!
Kóbor ebet befogadj, tegyél jót,
keresd a végtelent!
Ne kérdezd bajba ki miképp jutott,
ruházd a mezítelent!
Az ember dolga
mindezidáig ennyi,
magát szétosztva is,
feltétlen szeretni.
Ezért
felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét.

Dufek Mária
2018.03.05.

dufmar•  2018. december 5. 18:37

Bús napjaim

  Helemba fele jártam. Csodáltam a tájat, ahol gyermekkoromban olyan sokszor túráztam édesapámmal. Gyönyörű hegyekben, sziklák között, rálátva a Dunakanyarra, a Helemba szigetre. Csipkerózsika vára is itt van, egy vadrózsával borított rom, fal. Feljebb egy intézet betegek számára, gyönyörű környezetben a világtól elzárva. Apukámmal a barlangban is jártunk, amit háború idején katonák használtak.
   Könny szökött a szemembe, kár, hogy mindezt egy mentőautó ablakából nézem. Végül is, bárhogy fordul sorsom ide visszajövök. Vagy a gyermekeimmel még ez életben, vagy az édesapámmal fogok itt szellemként suhanni az aranyló lombok alatt. Csodálva a köröző sast, kézbe fogva a viperát, hisz már semmi sem lesz ártásunkra, meglesve a csíkos kis vadmalacokat. Szamócát és galagonyát szedve, bár minek is, hisz akkor már égi mannával fogunk táplálkozni. Van itt egy síremlék is, négy fiatalemberé , akik a Dunába fordultak csónakkal, itt haltak meg. Talán találkozunk velük is az örök ifjúság országában.
   Megboldogult osztályfőnökünk síremlékén olvasható: Az Úrral való találkozás öröm nem félelem. Így gondolom én is, csak el ne fogyjon a bátorságom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom