dufmar blogja

Vers
dufmar•  2020. november 19. 13:38

Budapest

 


Mint szeretünk téged

Európa gyöngye,

kedvünk benned éled,

kinek Duna tükre.

Jobb mása nem lehet,

sem méltóbb semmiképp

az egynek, legszebbnek,

mint a víz és az ég.

Hídjaid szívkötők

embertől emberig,

a nép mi itt sürög

adja értékeid.

Galádnak helye nincs

itt minden szív nemes,

Szentség árad itt, fut

ki rá nem érdemes.


Vágyódom e Szentre,

efajta csodára,

virágba hull lelke

ki feljut Budára.

Kit megérint e láz

mindig visszavágyik,

őrizze bármily ház,

lelkében itt hálik.

Magyarul álmodik,

magyarul énekel,

és el nem kárhozik,

míg rád igent felel.

Szűzanya, őriződ,

fölötted leplet tart,

melyet jószándék szőtt,

Isten óvd a magyart!


Dufek Mária

dufmar•  2019. szeptember 14. 21:39

Vers az ítélkezésről

 

Lelkében lakik az ember,

a teste

csak az önkifejeződés egyik formája.

Nem mondhatjuk,

hogy csúnya testben csúnya lélek.

Oda nem vagyunk bejáratosak

ahol a jellemet gyúrják

testet próbáló tapasztalatok.

 

Ítélkezni ne légy bátor!

 

Dufek Mária

dufmar•  2019. augusztus 18. 08:54

Nyelvünkben a hazánk

Elmondom, neked mi vagyok

barát, testvér, vagy ahogy akarod.

lelkedbe öltözött lélek, minden,
csak közömbös nem néked.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Egy úton jöttünk egy hazába,
tőrbe csalt harcos múltunk átka..
Nyelvünk határa széles, de
hiába, ha ellenink kése éles.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Szent kötelékünk ne feledd,
bővítsd kérlek szókincsedet.
Anyánktól kaptuk, hazánk az,
határunk nem egy vonal, rajz.

.
Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

 

Dufek Mária 
2019.08. 18.
Párkány 
Minden jog fenntartva.

dufmar•  2019. július 19. 21:50

Nyári haiku

Jó belelátni
búzamező kebelén
felhőbe szépet.


Dufek Mária
2019.07.19.


dufmar•  2019. április 29. 07:14

Ültess orgonát





Lilát vagy fehéret,de 

orgonát küldök néked,

ültesd kertedbe hogy rám  

emlékeztessen téged.

Levele neked árnyat 

füves kertedre vessen,

a nap ágai között

hozzád be lopva lessen.

Madár csicseregjen és 

méh döngicséljen rajta,

míg távol vagyok magad

ne érezd elhagyatva.

Friss virág legyen minden

tavasszal otthon neked,

csókolja széppé engem

hőn szerető lelkedet.


Dufek Mária

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom