dufmar blogja

Vers
dufmar•  2022. augusztus 19. 08:04

Világvége faluban



A falu elején gólyapár fogad,
zöld kapu alatt gyors gyíkocska szalad.
ez a falu ilyen, gyönyörű és vad. 




Temploma tornyát nyögi a régi fal,
kertjének csapja is olykor besokall,
de tenyerén hordozza egy égi kar.




A leander rózsaszín s drága lombja
elrejti, ki padra ül, les, remél lopva,
szívét tán ide nem hiába hozta.




Úgy is van, hisz valóban nem hiába,
itt botlott bele egy szép imába,
kegyelemből ennyi jutott mára.




Vándor lelkét félárbocra eresztve,
bánatát feltűzte a keresztre,
bár sírt, de vigaszát is meglelte.




Haza már a szellem vidáman hozta,
hogy mint a rózsa újonnan oltva ,
virágait erővel kibontsa.

dufmar•  2022. augusztus 19. 07:22

Vágyakozás

Meghajlok, ahogy meghajol lábam alatt a fű,

vágylak életem értelme, te sohasem keserű.

Hozzád vinne lelkem, ha szárnyalhatna szabadon,

egyetlenem vagy, gyönyörűségem, vigaszom.

A Hold leomlana, ha köztünk itt a földön laknál,

örömest lenne kisebb bármely sárdarabnál,

ha mosdanál valahol e gömbön zafír tengerben,

a Nap is kialudna, vízbe lépne érted szerelmesen.

A szél elsimulna, mint ki sosem volt orkán hurrikán,

ha Felséged fújna lehelletnyit égi harmonikán,

megalázkodna az univerzum minden csillaga,

és én rajtuk lépkednék sietve Hozzád, mert vársz haza.

dufmar•  2022. augusztus 11. 16:40

Éjjeli faggató

Gondolsz e rám, ha a Hold benéz az ablakon,

s halvány csillagfények fogócskáznak a paplanon?

Ölelsz- e engem álmodban, ha mély titok- lesen,

a Vénusz kandikál be hozzád szerelmesen?

S ha külső hang nyugtodból felriaszt,

emberek közül elsőként engem szólitasz?

Szívemre hajtod- é vissza álmos fejed?

hol csak kettőé a világ, én tartok - é veled?

dufmar•  2022. augusztus 11. 16:39

Címtelenül

Hagyni csordulni a vért,

kérni új korbácsütést,

oh, szenvedni milyen szép,

ha szemét csukja az ég.

Elhagyva lenni végleg,

mélyen, sötét magányban,

félni a puszta rétet

egy szál, árva fűszálban.

Eltörni, mint a kalász,

melyre rásuhintottak,

választani a kaszást

kenyeres pajtásomnak.

Felbukkanni a végén,

mint ki legyőzhetetlen,

és túl azon, mi az én,

hinni a végtelenben.

dufmar•  2022. július 10. 12:06

Reggeli buzgalom

Felhúzták az éjnek függönyét,

nappal színpadán fény árad szét.


Kakasszóra a csillag hullik,

ne sziporkázzon nékünk untig.


Elvonul az ártó, rút setét,

megnyerte az élet nagy perét.


Sziklára épül, ott tündököl,

népek Jézusra nézzétek föl!


Ha tán esni látjátok magatok,

fentről a kegyelem rátok ragyog.


Cserébe nincs kívánsága semmi,

csak mint ő, úgy tanulj meg szeretni.


Hogy míg áll a színpad, és ott ragyog,

örökre van az! Felszálljon dalod.