dufmar blogja

Szentmisén illik az Úrra koncentrálni, és nem is szokott az másképp lenni, mégis volt egy nap, ami csupa meglepetéssel szolgált.

Helyet foglaltam a padban, úgy mint máskor, ekkor jött be a templomba egy meglehetősen csinos fiatalember. Annyi hely van, csaknem fog mellém ülni? Hát ugyan miért nem? Persze hogy odaült. Na mindegy, nem miatta vagyok itt. Közben átfutott az elmémen a szókapcsolat, katolikus csador. Pont ez hiányzott. Megint elterelődtek a gondolataim és valahol szerettem volna magam jó alaposan kinevetni. Katolikus csador...., hogy tehet fel valaki ilyet a közösségi oldalra? Szemem sarkából meg mit látok? Az ifjú fázik. Hát igen, bent már hidegebb van mint kint. Magára húzta a fehér mikináját. A kapucni meg a fején maradt. Istenem bocsáss meg, olyan mint egy hóhér. Épphogy elfelejtettem a csadort. Most meg ez. Természetesen azért nem hagyta a fején. Na a továbbiakban komoly leszek és illően odafigyelek. Úgy is tettem, és amikor elérkeztünk a : Béke legyen köztünk mindenkor- hoz, egymásra néztünk, és megéreztem nyitott a kézfogásra. Aztán kimentünk áldozni is, sőt még a szinodális találkozóra is jött a mise után. Ki volt ki tudja, azóta se láttam, de már merünk kezet fogni a templomban. Talán az Isten küldte közénk.

Botladozik a Keresztfa

gyenge emberlábakon,

szánakozik a Koponya

hegye az ártatlanon.

Ki az Atya előtt játszott,

óvott, féltett kisgyerek,

most bíbor vértől ázott, és

minden bűnt magára vett.

Oldalába a gonosz vas

olyan simán beszaladt,

mint az odvas fát belakják

a hontalan madarak.

Csordult nedv, királyi vér, víz,

drága italul javallt,

rút vétkeinkért az Isten

előtt mentő szót szavallt.

 

- Kellemes találkozást. A nevem Csuka Iván, a POH as közösségi oldalról, a POH alkalmazottja vagyok.  Felhatalmaztak arra, hogy a cégünk képviselői nevében üzeneteket küldjek Önnek a Facebook-fiókjával kapcsolatos jó hírekkel kapcsolatban.
- Az remek, én pedig Isten országáról beszélek az embereknek, arról, hogy Jézus megváltott minket, Önt is, és bűneink meg vannak bocsátva. Senki nem jut a pokolra aki hisz benne, és hogy a halál után az Isten szerető karja vár minket.
- Kíváncsi vagyok, hallott-e a Promóciós Programról (POH), vagy értesült-e a nyertes nyereményéről?
- Nem, és nem is érdekel, köszönöm.
Én munkából élek, nem nyereményekből.
Meghívtam önt egy katolikus csoportba, ahol kegyhelyeket teszünk rendbe, szívesen látom önt, amennyiben ilyen munkában kész részt venni.
Vagy esetleg a verseim fogták meg Önt amiért jelölt, mert nem ismerem önt.
Van egy csoportom, ahol ismerősök osszedobtak nekem pénzt könyvkiadásra, és a bevételt a könyvből a gyermekotthonnak adtuk, kíván csatlakozni?

  Itt adta fel. Még meg akartam kérdezni, kiváncsi-e velem kapcsolatban valamire, amikor láttam, már nem lehet neki írni, és a Facebook ismerőseim közül is eltűnt. Rövid két óráig volt ismeretlen ismerősöm.

Dufek Mária

Láttatok már vastag betonkerítést, ami egy helyen megrepedt és bentről kibújt egy papanc, egy fehér illatos virág? Ilyenkor a kert szerelmes, de a beton védi, nem mutathatja, ami bent van, de a virágocska, a vadvirág mégis rést tör, kikívánkozik, és mindenki látja, de senki nem tépi le, nem bántja, és ez a virág idővel befutja az egész betonkeritést és széppé teszi, díszíti, és örömet okoz a járókelőknek

Egy járókelőknek különösen kedves volt a szerelmeskert kibúvó papancvirága. Gyakran elment a kerítés mellett csodálva a fehér virág egyszerű szépségét, élvezve gyenge illatát, tudta ez a virág érte nyílik, az övé, ugyanakkor mindenkié is, és soha egyetlen egyet sem téphet le belőle csak magának. De lefényképezte, és otthon a képet az íróasztalára tette. Mindenki másnak ez egy kép volt egy virágról. Neki szent kép volt, egy ikon, amelyet néha titokban megcsókolt, és beszélt is hozzá. Ilyenkor a szerelmeskertre növekedést adó, éltető eső esett. A járókelő csak remélni merte, hogy a betonkeritésen túl a gyönyörű rózsák tövisei nem okoznak túl nagy fájdalmat a kertnek, de tudta, ez együtt jár a kert létezésével. És hogy kapcsolata a kerttel egy csodálatos misztérium.

A szerelmeskert papancvirága néha megkérdezte a járókelőt: Hogy vagy? A járókelő szíve ilyenkor zengett, bontott az örömtől. Versben válaszolt és a papancvirág is verseket illatozott neki. Mindketten, a járókelő és szerelmeskert is, a levegőbe emelkedtek és táncolni kezdtek. Gyönyörű odaadó tangó, máskor keringő volt az övéké. A járókelő csak csodálkozott, milyen szépen tud a kert táncolni. Nem is feltételezte róla, hogy tud táncolni. Ilyenkor az sem érdekelte őket, ha mások látták egymás iránti odaadásukat. Mindez olyannyira tiszta és éteri volt, mint a plátói szerelem, ahol minden a lélek és a test semmi.

A járókelő illetlennek érezte a gyakori üzenetváltást a kerttel, hiszen a kert nem az övé volt, de azért néha be - belesett a kőfal mögé, megnézte a kert szívét, a Jézuszíve virágot, és nem győzött ámulni szépségén. Ámde a virág megbetegedett, hervadozott, kornyadozott. Végül a kert elzárkózott minden külső kapcsolat elől, és a járókelő már nem tudott belesni a fal mögé, de még a papancvirág is megállt a növekedésben. A járókelő először nagyon elszomorodott, később már szinte hisztérikussá vált, teljesen kétségbeesett a gondolatra, hogy a gyönyörű kertet örökre elveszítheti. Sokat imádkozott. Imái meghallgattak és a kert újra virágozni kezdett, de a járókelő még sokáig nem mert benézni a fal mögé. Majd megtört a jég. A kert újra súgni kezdte titkait a járókelő fülébe, bár már mindketten sokkal visszafogottabban kommunikáltak. Már tudták mit veszíthetnek.

Egyszer az Úr gondolt egyet: Nem való a kertet magára hagyni, és küldött neki két kertészt. A kertészek a növényápolási munkákat vállalták, ezután a kertnek egy dolga volt, az illatozás. Az Úr elégedetten fogadta az orrába a bódító illatot, mind imádság volt az előtte. Amit a kert nem tudott, az az, hogy a járókelő a szívében hordozza őt, és minden Szentmisére elviszi. Olyannyira együtt van vele, hogy nemrég szinte kezet adott neki, majd restelledve húzta vissza kinyújtott kezét. Egy félelme van a járókelőknek, hogy a szerelmeskert hamarébb fog virulni az ég Ura előtt mint ő. De könnyebb is, ha várnak valahol, mégis szebb volna egyidőben menni, mert ők már egybetartoznak. A kert és a járókelő, mindketten ugyanazt szenvedik itt, és ugyanazt várják. Azt, amikor a kerítés már csak támaszték lesz a papancnak, és a kertkapu nyitva lesz. Akkor kert vágyott rózsaszirmot ád eledelül a járókelőnek, az örök élet zálogát.

A járókelőnek megint hullott a könnye egész szentáldozás alatt. Már bánta, hogy megismerte a szerelmeskertet, és azon gondolkodott ki bonthatná fel ezt a kötést, mely a kerthez köti. Megint vele volt egész mise alatt, és Jézus elé vitte őt, beteg szívvirágának gyógyulását kérve. Kifelé menet a templomból már így gondolta, a barátságoknak áruk van. Amint kilépett a templomból már tudta, senkinek sem adná ezt a kapcsolatot. A gyakorta hulló könny ennek a barátságnak ára, szépsége és jutalma egyben, és már sírva mosolygott bele a világba.


















 

Interneten 2020 januárjában közzétett hirdetésükre jelentkezem. Felkeltette a figyelmem a statisztikus, adatgyűjtő állás. Elmondhatom, hogy vannak tapasztalataim az adatgyűjtés terén. Rendelkezem lágy képességekkel, például hatékonyan rá tudom venni Gitka nénét az adatközlésre, ez sokkal hatékonyabb és gyorsabb, mint bejárni az egész falut. Ő úgyis mindenkiről mindent tud. Érdekességként tudok mellékelni tanulmányokat, melyek igazolják, hogy a kényelmes emberek miként viszik előbbre a dolgok folyását épp azáltal, hogy megkeresik a dolgok elvégzésének legkevesebb erőfeszítést igénylő módját.

Remélem máris felkeltettem kedves érdeklődésüket, számítok a jelentkezésükre telefonon. Ha mindez még nem győzte volna meg önöket az alkalmasságomról, elárulom, hogy a hejesírás területén és a számolásban is igen pontos vagyok. Ezenkívül remekül használom a számítógépet, rendkívül sok órát töltök el naponta facebookos adatszerzéssel. Hihetetlenül gyorsan megtalálom az ismerőseim ismerőseit és lecsekkolom az életüket. Pontosan mások életébe való bepillantás motivál /értsd. az irigység/, hogy túllépjek a lusta, akarom mondani, nem túl sok vizet zavaró életmódomon, és csinálni kezdjek valamit.

A nyelvekkel sem állok hadilábon, angolul perfektül el tudom mondani hogy: I am not speak english. Ez az egy mondat már a világ sok táján felment az egyéb magyarázkodás alól. Oroszul némileg tudok, de ez nem lényeges, mert a többség nem, a szlovák megy, kivéve a pravopist,

/ hejesírást/ de ezt önök ne tekintsék akadálynak, ami rossz azt a world úgyis aláhúzza, aki tudja a helyes írásmódot az érti, aki meg nem, az beletörődik.

Tehát a telefonszámom: 0908152885, köszönöm, hogy végigolvasták ezt 240 szót, aki nem hisz nekem, számolja meg.

2020.02.03.