dufmar blogja

Gyerekeknek
dufmar•  2018. december 5. 17:45

Átlagos

   Egy kisfiú, átlagos. Szőke, kicsit szeplős, nincs benne semmi különös. Leszámítva azt, hogy szereti a macskákat.
   Ez a szeretet vette rá egy számára nem mindennapi tettre. Egy cicát látott, vagyis inkább hallott, aki keservesen nyávogott. A csacska! Felmászott a fára, de lejönni... Persze, az már nehezebb, főleg ilyen kicsinek, talán először mászott fára. A kisfiú fél a magasban, mászókára sem szívesen mászik, de most egy cicáról van szó! Ez teljesen megváltoztatja a gondolkodását, most cselekedni kell. Beleképzeli magát a cica helyzetébe, a múltkor a mászókán mennyire félt, remegett a lába. Szegény cica, sóhajtott, és  a pincéből felcipelt létra első fokára tette a lábát. Kis idő múlva már a cicussal hadakozott, aki ellenkezett a mentési kísérletével,de végül is  megadta magát.Bizalmat érzett a kisfiú irányába, talán megérezte a fiú is izgul. Csak néhány bizonytalan lépés hátrafele, lefele a létrán,és már ketten ültek a füvön.
   Életre szóló barátság született.  
 

dufmar•  2017. december 2. 15:08

A macska háziasítása

 Meglátogatta barlangjában az embert a macska.
-Van egered? -kérdezte.
-Nincs .- mondta az ember.
-Akkor elviszem a kenyered. - mondta a macska és odébbállt.
Másnap megint ott volt az ember lábánál.
-Van egered? - kérdezte ismét
-Nincs. - válaszolta az ember
-Akkor viszem a vajat. - mondta a macska és kereket oldott a vajjal.
Harmadnap ismét a barlang bejáratánál sündörgött.
- Ember van egered? - kérdezte harmadszorra is.
-Nincs. -vetette oda az ember .
-Akkor viszem a húsodat. - mondta a macska és sietősen távozott.
Nem lesz ez így jó. - gondolta az ember. Alighanem kénytelen leszek
egeret fogni, és felállított egy egércsapdát.
Másnap megint megjelent a cica. Van egered?
-Van. - jelentette ki az ember és
odaadta az egeret a cicának.
-Jaj de aranyos cicus, lelkendezett a feleség, amikor meglátta , és milyen hasznos állat, egeret is fog.
- Tartsuk meg! - mondta esdően a férjére nézve.
A férfi megadóan bólintott. Azóta élnek a cicák velünk és etetjük őket.
Egeret meg fog az ember!

Dufek Mária

2017.10.20.












dufmar•  2017. augusztus 9. 13:45

A törött bögre

       A törött bögrét valaki a parkban hagyta. Este, amikor a város zajai elültek, kiváncsi hangyák másztak belé, de mivel semmi édeset nem találtak benne , odébbálltak.

     Később bogarak jöttek, fűszálnak nézték, és csiklandós lábaikkal simán átgyalogoltak rajta.

--Milyen haszontalan vagyok- siránkozott a törött bögre. Nemrég még gyermekek ittak belőlem , és vidáman szaladtak játszani, most meg várhatom a parkot takarító hölgyet, aki majd kidob a szemétbe. Reggel ez a rettegett perc is elérkezett. A hölgy lehajolt és felszedte a riadt szilánkokat, de mielőtt kidobta volna őket, egyéb ötlete támadt. 

--Szép fűzöld színe van- mondta. Egészen illik a szemem színéhez, és a zsebébe süllyesztette a darabokat. Otthon aztán előszedte őket, megtisztította a portól és egy gépecskével csiszolni kezdte őket. A csiszolás fájdalmas volt, és veszteséggel járt, de a csiszolt darabok egyre szebbek lettek. Végül lukat fúrt minden egyes darabra és felfűzte őket egy láncra. Nyakába vette az elkészült ékszert és megnézte magát a tükörben.
A hajdani zöld bögre nem győzött csodálkozni mesés átalakulásán. Elkezdett örülni. Hát még amikor a hölgy kiment vele az utcára. A késő délutáni napfény csak úgy csillogott a zöld porcelánon. Arra futottak az iskolás gyermekek is, nem ismerték fel a bögrét,de rácsodálkoztak szép szinére és mosolyogva futottak tovább.
   Este az ékszertartóban pihenő ékszer végiggondolta eddigi életét. Nem is baj, hogy kicsit csiszolódtam- gondolta, és, ha tudott volna mosolyogni, elmosolyodott volna.

 

dufmar•  2017. július 15. 19:55

Egy szökőkút megpróbáltatásai

 A szökőkút mérgében dúlt-fúlt.

-Már megint cserben hagytak! Ki fogja kipucolni a leveleket, virágszirmokat a rácsról, alig kering már bennem a víz, na és a patakocskám, már szinte visszafele folyik, hol van a gondozóm?

 A parkgondozó csevegett, pillanatra feledkezett csak el a kötelességéről, de mivel erős volt a szél, a rács berakodott szirmokkal, levelekkel. A patak vize csak emelkedett, túl a rácson és a virágszirmokkal tarkított víz a szökőkút tavába folyt. Igen díszes társaság jött össze. Voltak ott muskátliszirmok, margaréták, platánlevelek és kérgek, petúnia szirmai, sőt fukszia szirmok is. Keringőztek a vízben egy különös táncot járva, majd szóba elegyedtek egymással.  A futómuskátlik és a fuksziák szirmai igen érdekes dolgokat tudtak mesélni, sok mindent láttak, mivel az utcai lámpákról estek a vízbe, ott lógtak egy kaspóban. A platánok a parkban zajló dolgokról tudtak sokat, őket onnan sodorta ide a szél. A margaréták  leginkább az idei cipődivatról tudtak mesélni, mert a virágágyasokból származtak, de mindez a szökőkutat nem érdekelte.     

  Mérgesen morajlott: Piszkos lett a szép vizem,az omló habjaim- siránkozott tehetetlen. Megjelent a parkgondozó, - na végre, sóhajtott a szökőkút. A gondozó nekiállt kiszedte a rácsról a szennyeződést, és egy hálóval elkezdte kihalászni a locsifecsi szirmokat. Gyerekek jöttek, akik szintén ki akarták próbálni ezt a különös halászatot, és a parkgondozó megengedte nekik. A szökőkút vize apadni kezdett örömében. Szerette a benne lubickoló gyerekeket, a kis duci combokat, a vékony kis lábszárakat, a csapkodó  kezeket. Szerette az őt fényképező turistákat is, most, hogy újra tiszta lett a vize, boldogan locsogott ő is, és mintha a kirakatbábuk is szebben mosolyognának.

  Ezentúl a parkgondozó ha feledni látszott kötelességét elég volta kirakatbábukra pillantania, és azok mintha intettek volna amúgy tehetetlenül lógó kezükkel a szökőkút felé mutatva, de lehet mindez a fantáziája játéka volt.

dufmar•  2017. július 10. 09:02

A platánkéreg

 


   A platánkéreg lehullott a fáról. Egy darabig gazdátlanul hevert a parkban. Mi lesz velem?- kesergett.
   Arra jött egy fiatalember. De szép kéreg, milyen jól mutatna az akváriumomban- gondolta magában és óvatosan a táskájába csúsztatta.. Otthon megmosta, gombaölő szerrel kezelte és beletette az akváriumba. A kéreg csak ámult- bámult. Mik ezek a csodálatos lények? Később hallotta, halaknak nevezik őket. Szépek voltak, csillogóak ,színesek. Jól érezte magát közöttük, annak ellenére, hogy időnként megharapdálták.
  Egy idő után elérkezett az akvárium tisztításának ideje. A fiatalember úgy döntött, kidobja a platánkérget. Bár szép, színezi a vizet-mondta a nejének. Így került a platánkéreg ki a kertbe a gyermekláncfű tövéhez. Mesélni kezdett a gyermekláncfűnek a halakról.
  Ó,a halak csodálatosak mondta. Vízben élnek, folyton tátognak és csodaszép bőrük van.Gyakran hozzám simultak, harapdáltak gyengéden.
  Na és a lakhelyük! Csupa fényes színes kavics, kagyló, csiga és homok. Mesélt, mesélt, míg az idő koptatta és lassan porladozott, ezalatt a gyermekláncfű kivirágzott, büszkén emelte a magasba sárga fejét. Ám az idő,ez a kegyetlen úr őt sem kimélte. Lassan őszbe borult szép sárga feje, fehér hajkoronát kapott, amit megtépett a szél. 
   A fehér magocskák, mint ernyők szálltak szanaszét. Megkapaszkodtak itt is,ott is, és fejlődni kezdtek. Kis gyermekláncfüvek lettek belőlük és sejtjeikben őrizték a tudást egy másik világról, amiről még édesanyjuknak, az anyanövénynek mesélt a málladozó platánkéreg. Ezért is nem féltek az elmúlástól, tudták valahol van egy csodálatos hely, ahol magasabbrendű lények élnek, és hogy egyszer minden élő egy nagyobb valaminek a része lesz,ezért ők is büszkén emelték magasba a fejüket és szépségükkel hirdették a teremtőjük csodálatos voltát.


Dufek Mária
2017.07.05.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom