dufmar blogja

Gyerekeknek
dufmar•  2020. július 21. 12:11

A szomorúfűz öröme

 



A parkba reggel a kertészek kiültettek egy kis szomorúfüzet. Álmélkodva nézett körül és kiváncsian figyelte az öreg parki fákat.

Remélem szeretni fognak az emberek- gondolta magában. Elérkezett a dél és gyerekek tartottak hazafelé az iskolából. A kisfűz rémülten látta, amint a gyerekek leveleket tépnek, ágakat tördösnek le a nagyobb fákról. Jaj, jaj, rám is ez vár.

Hisz én még kicsi vagyok és gyenge, ezek eltörik a sudár derekam- sírdogált magában. Könnyei kiütköztek ezüstfényes levelein.

- Nézzétek, ez a fa sír- kiálltott fel egy kislány.

- Ez reggel itt se volt- mondta egy másik. A kisfa szeppenten állt,reszketni kezdett. Nagyon vékony hangon megszólalt,.

- Ma hoztak a faiskolából, kicsi vagyok, mint ti. A gyerekek még sose hallottak fát beszélni, talán nem is beszélt, csak a szél suhogása volt az egész, mindenesetre a kisgyerekek nem bántották, inkább féltő gonddal vették körül.

- Ez a mi fánk lesz- kiálltottak fel, és attól kezdve mindennap meglátogatták. Amikorra eljött a bizonyítványosztás ideje a kisfa már magabiztosan állt a parkban. Lehajló ágacskái gyengéden simogatták a kisiskolásokat. Azok boldogan bújócskáztak alatta, és az öreg fákat sem bántották többé.

- Nézd csak - mutatta egy kislány a bizonyítványát.

- Te milyen bizonyítványt kaptál a faiskolában - kérdezte a fácskát.

Semmilyet - mondta a kisfa. Ott nem osztanak bizonyítványt.

- Jaj de jó neked – én négyest is kaptam, úgy szerettem volna tiszta ötöst!

- Nézd- mutatta a kis fa én sem vagyok tökéletes, látod ezt a dudort a törzsemen, nem tetszik nekem, de itt alatta sokszor megbújnak a kishangyák és nem áznak az esőben. A te négyesednek is biztosan van valami haszna.

- Ennek az égvilágon semmi - sírt fel a kislány.

- Minden rendben lesz, ne félj megmutatni otthon- tanácsolta a fácska.

Másnap a kislány nevető szemekkel jött elújságolni. Képzeld édesanyámnak is volt négyese másodikosan, azt mondta nem az a fontos hogy mindenből tiszta ötösünk legyen, hanem az, hogy magunkhoz képest mindig a legjobbat adjuk, és elém tett egy kissé ferdére sikerült, de nagyon finom tortát, amit nekem sütött bizonyítványosztásra.

- Hoztam néhány morzsát belőle a hangyáidnak- mondta, azzal leült a fa alá és és boldogan majszolgatott a fácska árnyékában.

A kisfa ekkor gondolt először arra miért is nevezik őt szomorúfűznek, hiszem olyan boldog volt.



 








dufmar•  2020. július 21. 11:21

Család

 


Anyu, a Peti elvette a tollam.

Nem én vittem el, keresd meg, Gollam.

Kapkodtam fejem, szálltak a replikák,

Istenem, de szép dolog a család.

Ellopta az almám, vitte kenyerem.

Apjukra nézek, szép a szerelem.

Az mosolyog, csendben az orra alatt,

anyjuk őszülsz tőlük, fesd a hajad!


dufmar•  2018. december 5. 17:45

Átlagos

   Egy kisfiú, átlagos. Szőke, kicsit szeplős, nincs benne semmi különös. Leszámítva azt, hogy szereti a macskákat.
   Ez a szeretet vette rá egy számára nem mindennapi tettre. Egy cicát látott, vagyis inkább hallott, aki keservesen nyávogott. A csacska! Felmászott a fára, de lejönni... Persze, az már nehezebb, főleg ilyen kicsinek, talán először mászott fára. A kisfiú fél a magasban, mászókára sem szívesen mászik, de most egy cicáról van szó! Ez teljesen megváltoztatja a gondolkodását, most cselekedni kell. Beleképzeli magát a cica helyzetébe, a múltkor a mászókán mennyire félt, remegett a lába. Szegény cica, sóhajtott, és  a pincéből felcipelt létra első fokára tette a lábát. Kis idő múlva már a cicussal hadakozott, aki ellenkezett a mentési kísérletével,de végül is  megadta magát.Bizalmat érzett a kisfiú irányába, talán megérezte a fiú is izgul. Csak néhány bizonytalan lépés hátrafele, lefele a létrán,és már ketten ültek a füvön.
   Életre szóló barátság született.  
 

dufmar•  2017. december 2. 15:08

A macska háziasítása

 Meglátogatta barlangjában az embert a macska.
-Van egered? -kérdezte.
-Nincs .- mondta az ember.
-Akkor elviszem a kenyered. - mondta a macska és odébbállt.
Másnap megint ott volt az ember lábánál.
-Van egered? - kérdezte ismét
-Nincs. - válaszolta az ember
-Akkor viszem a vajat. - mondta a macska és kereket oldott a vajjal.
Harmadnap ismét a barlang bejáratánál sündörgött.
- Ember van egered? - kérdezte harmadszorra is.
-Nincs. -vetette oda az ember .
-Akkor viszem a húsodat. - mondta a macska és sietősen távozott.
Nem lesz ez így jó. - gondolta az ember. Alighanem kénytelen leszek
egeret fogni, és felállított egy egércsapdát.
Másnap megint megjelent a cica. Van egered?
-Van. - jelentette ki az ember és
odaadta az egeret a cicának.
-Jaj de aranyos cicus, lelkendezett a feleség, amikor meglátta , és milyen hasznos állat, egeret is fog.
- Tartsuk meg! - mondta esdően a férjére nézve.
A férfi megadóan bólintott. Azóta élnek a cicák velünk és etetjük őket.
Egeret meg fog az ember!

Dufek Mária

2017.10.20.












dufmar•  2017. augusztus 9. 13:45

A törött bögre

       A törött bögrét valaki a parkban hagyta. Este, amikor a város zajai elültek, kiváncsi hangyák másztak belé, de mivel semmi édeset nem találtak benne , odébbálltak.

     Később bogarak jöttek, fűszálnak nézték, és csiklandós lábaikkal simán átgyalogoltak rajta.

--Milyen haszontalan vagyok- siránkozott a törött bögre. Nemrég még gyermekek ittak belőlem , és vidáman szaladtak játszani, most meg várhatom a parkot takarító hölgyet, aki majd kidob a szemétbe. Reggel ez a rettegett perc is elérkezett. A hölgy lehajolt és felszedte a riadt szilánkokat, de mielőtt kidobta volna őket, egyéb ötlete támadt. 

--Szép fűzöld színe van- mondta. Egészen illik a szemem színéhez, és a zsebébe süllyesztette a darabokat. Otthon aztán előszedte őket, megtisztította a portól és egy gépecskével csiszolni kezdte őket. A csiszolás fájdalmas volt, és veszteséggel járt, de a csiszolt darabok egyre szebbek lettek. Végül lukat fúrt minden egyes darabra és felfűzte őket egy láncra. Nyakába vette az elkészült ékszert és megnézte magát a tükörben.
A hajdani zöld bögre nem győzött csodálkozni mesés átalakulásán. Elkezdett örülni. Hát még amikor a hölgy kiment vele az utcára. A késő délutáni napfény csak úgy csillogott a zöld porcelánon. Arra futottak az iskolás gyermekek is, nem ismerték fel a bögrét,de rácsodálkoztak szép szinére és mosolyogva futottak tovább.
   Este az ékszertartóban pihenő ékszer végiggondolta eddigi életét. Nem is baj, hogy kicsit csiszolódtam- gondolta, és, ha tudott volna mosolyogni, elmosolyodott volna.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom