dufmar blogja

Nagy tisztességnek tartanám,

ha csak árnyékod vetődne rám.

Ó hol vagyok tőled én,

okos férfi e földtekén.

Bár volnék cipő madzagod,

elismerő szavadért meghalok.

Ha mint sas szállnál velem,

s úgy hívnál egér, eledelem,

boldogan lennék vacsorád,

csak egy pillantást vethetnék rád.

Legyen e vers titok, rejtelem,

ne tudjad, hogy ott fekszel szivemen.

Arcodba nézni gyönyörűm,

te elérhetetlen oltár.

Szenvedésemben örömöm,

lelkemben a legszebb zsoltár.

 

 

Maradj csak így, szépen, tisztán

angyalok fia, testvérem,

megosztva vélem a hit titkát,

mindig, mindig hófehéren.

Hamvas virágként nem törve,

éltető szálon elhalva,

maradj meg nékem örökre

eljövendő jóknak magja.

Szeretni percre sem másképp,

égőbb ez, mint a szerelem,

így néz rám kedvesen az ég,

ilyen módon kellesz nekem.