dufmar blogja

Gondolatok
dufmar•  2020. október 15. 13:59

Oly jó


Oly jó az Istennel élni,

nincs jobb kapcsolat,

ha híted csak csekélynyi,

se félj neki adni magad.

Szárnyakat ad, repülsz,

kezeddel éred az eget,

ha szegény mellé leülsz,

kinyitod szíved, kezed.

Tudod, kinek hogy felelj,

bánatot nem hagyol,

mert Isten ahhoz terel,

kivel úgyis szándéka volt.

dufmar•  2019. július 19. 21:50

Nyári haiku

Jó belelátni
búzamező kebelén
felhőbe szépet.


Dufek Mária
2019.07.19.


dufmar•  2019. január 7. 06:14

Szabad futamok

Üvegben régi bánatok temetője,
üde domboldalak csorduló méz leve,
kit ma elhagy legkedvesebb szeretője
sem bánkódik, nem gondol vele.

Erős férfibarátságok ideje ez,
a bográcsokban finom falatok főnek,
annyi köze gyomornak a szerelemhez,
mint borhoz, pipához a nőnek.

Boldogok a napok otthon is a portán,
ne hidd te balga, hogy egyedül eleped,
férfi nélkül vigad az asszony, ifjú lány
táncol, dalol, cukrászdába megy.

Kellenek az ilyen igen ritka napok,
mint földnek télen a hó bő talajvíznek,
egyszer véget érnek a szabad futamok,
de hosszan kedveznek a szívnek.

Dufek Mária
2018.01.21.

dufmar•  2019. január 7. 06:11

Érd el a békét

Felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét!
Konok vagy? Ellenáll a kegyelem.
Porban ha lázadsz, érzed tenyerem.
Törj kenyeret az éhezőnek,
fess az égre szivárványt,
ne tépd szárát a mezőnek,
fékezd meg a járványt!
Kóbor ebet befogadj, tegyél jót,
keresd a végtelent!
Ne kérdezd bajba ki miképp jutott,
ruházd a mezítelent!
Az ember dolga
mindezidáig ennyi,
magát szétosztva is,
feltétlen szeretni.
Ezért
felejtsd el magad,
másokat építs,
hogy vagy is tagadd,
érd el a békét.

Dufek Mária
2018.03.05.

dufmar•  2018. december 5. 18:37

Bús napjaim

  Helemba fele jártam. Csodáltam a tájat, ahol gyermekkoromban olyan sokszor túráztam édesapámmal. Gyönyörű hegyekben, sziklák között, rálátva a Dunakanyarra, a Helemba szigetre. Csipkerózsika vára is itt van, egy vadrózsával borított rom, fal. Feljebb egy intézet betegek számára, gyönyörű környezetben a világtól elzárva. Apukámmal a barlangban is jártunk, amit háború idején katonák használtak.
   Könny szökött a szemembe, kár, hogy mindezt egy mentőautó ablakából nézem. Végül is, bárhogy fordul sorsom ide visszajövök. Vagy a gyermekeimmel még ez életben, vagy az édesapámmal fogok itt szellemként suhanni az aranyló lombok alatt. Csodálva a köröző sast, kézbe fogva a viperát, hisz már semmi sem lesz ártásunkra, meglesve a csíkos kis vadmalacokat. Szamócát és galagonyát szedve, bár minek is, hisz akkor már égi mannával fogunk táplálkozni. Van itt egy síremlék is, négy fiatalemberé , akik a Dunába fordultak csónakkal, itt haltak meg. Talán találkozunk velük is az örök ifjúság országában.
   Megboldogult osztályfőnökünk síremlékén olvasható: Az Úrral való találkozás öröm nem félelem. Így gondolom én is, csak el ne fogyjon a bátorságom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom