dufmar blogja

Novella
dufmar•  2017. március 12. 18:16

Az idő foglyai vagyunk /egyperces novella/

 


  Ült az Isten fenséges trónján mozdulatlanul, belemerevedve a semmibe. Az örökkévalóság nem hagy nyomot senkin. Aztán úgy döntött csinál valamit. 
  Teremtett magának egy gyermeket. Innentől már tudta mérni az időt. Tudta a többi cselekedetét valamihez viszonyítani. Úgy is mondhatnánk elkezdett élni az időben. Angyalokat is teremtett, és bolygókat, csillagokat. Sorra került a Föld is, sárból gyúrt szenvedésekkel teli bolygó. Állatokkal népesítette be, végül feltette művére a koronát: Embert alkotott, méghozzá a saját képére. Az ember is csak akkor fogta fel az idő múlását, amikor feleségével családot alapított és gyermekük született. persze addigra mindent el is csesztek.
   Helyrehozni a sok problémát?- Kérdezte az Isten. Hát van nekem arra időm? -válaszolt a hozzá forduló kétségbeesett embereknek.

Dufek Mária 
2016.12.24.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom