dufmar blogja
NovellaÜzleti terv
Először is bemutatkoznék. Belze Bubka Károly vagyok. Vállalkozásomat kicsiben kezdtem még az idők kezdetén, ma már világméretűvé nőtte ki magát, ezért a Bankok Bankjához fordulok egy kis szponzorálásért. Persze ő sem adja a nevét veszteséges tervezethez, tehát vázolnom kell az elképzeléseimet. Vállalkozásomnak a hangzatos Pokol Sütögető nevet adtam. Ezzel a melegség, otthonosság érzését akartam kelteni az emberekben. Később beláttam jó választás volt, az emberek gyakran küldik a Pokolba egymást. Akadt ugyan versenytárs az évek során, de a Menny kft. nem lett túl népszerű az emberek között. Megalakulása után is csak azt hallottam: menny a Pokolba. Hideg a klímája, sosem veheti fel a versenyt velem, ráadásul elvárásai vannak az emberek irányába. Én úgy döntöttem, nem terhelem az embereket, érezzék jól magukat, teltház is van nálam, ezért is bővítenék. Persze az anyagiak, azt elő kell teremtenem. Tűzifa, hogy rossz fát tehessenek a tűzre, mindig kell. Nevelni is kell az embereket, de ezt megoldottam olcsón, ott az egyházak, azok elmondják, mit nem szabad, és szerencsémre az emberek nem hallgatnak rájuk. Pont az ellenkezőjét teszik. Alkalmazottakra is szükségem van, nem csinálhatok mindent egyedül. Elképzelésem is van, majd az emberek készségesen egymás alá fűtenek. Remek koncepció, ha erre nem kapok támogatást, akkor semmire. Persze voltak nehezebb idők is, amikor az embereket csapások érték néhányan a Menny kft-be vetették a bizalmukat és átpártoltak, de amint egyenesbe jöttek a dolgaik visszataláltak hozzám. Szorgalmam kimerül a spekulációkban. Elültetek a fülekbe ezt- azt, burkolt célzásokat teszek, féligazságokat terjesztek és hízelgek. Az mindig bejön. Nálam a munkarend több műszakos, lekötöm az embereket. Gyakran saját maguk hajtják magukat, pénzért mindenre képesek. Fizetek nekik rendesen, időben, megérdemlik, hisz a lelkük enyém marad, és a végén már ingyen is megtesznek bármit. Nyitott vagyok az új ötletekre. Például a szerepcserékre, nemváltoztatásra. Tárgyakkal való házasságkötés lehetőségét is megadom a jövőbeli ügyfeleimnek. Itt az elvek nem vetnek gáncsot az elképzeléseknek. Csipkés fület akar valaki? Legyen! Miért ne? Úgyis rágják az emberek egymás fülét. Remélem az én elképzelésem is meghallgatásra talál, és a Bankok Bankja lát fantáziát a tervezetemben. Addig is beszerzek néhány vasvillát.Dufek Mária
Géza
Gézát gyerekkora óta mindenki Pachtonak hívta. Pachto elég szerencsétlen volt, bár szerencsétlenségét nagyrészt magának, illetve az alkoholfogyasztásnak köszönhette, mégis számos barátja akadt. Az utcán tengette napjait, és főleg ivásra való lehetőségeket keresett.
Nővérei nem hagyták teljesen cserben. Egy alkalommal autóba ültették és elvitték egy közeli nagyvárosi áruházba.
-Vegyél amire szükséged van, biztatták. Pachto tanácstalanul tekergett a megrakott polcok között.
Régen adott magára. Szappan kellene, morfondírozott magában, no meg sampon is, meg borotva. Ejh, sóhajtott. Meleg víz is kéne, meg törülköző, mosópor, tiszta ruha. Elfogta a keserűség. Kilakoltatták, nem fizetett. Az önkormányzat elbontja a régi házat, a telket meg eladja valakinek, aki építkezni szeretne. Szép a környék.
Szeme könybe lábadt, elérzékenyült, de gyomra figyelmeztette testi szükségleteire. A cipók csábítóan mosolyogtak rá, orra megtelt illatokkal a húspult mellett. De régen ettem kolbászt, jutott eszébe. Már ajkán volt a kívánság, amikor eszébe jutott, ilyet talán már el sem bírna a gyomra.
Valami könnyű kéne, gyümölcs. Ah, gyümölcsöt most, nyáron kint is talál.
Nővérei kosara már tele volt.
-Indulnunk kéne, szóltak. Válassz már valamit!
Pachto megadóan emelt le a polcról egy egy liter almabort.
A mai nap is szép lesz.
Dufek Mária
2019.09.02.
Az utolsó nap
Ma ne lépjen utcára, meg akarják ölni!
Ezt a levelet találta a postaládában reggel, amikor lement az újságért.
Elgondolkodva ült le a kávé mellé. Ki akarná őt megölni? Igaz benne volt néhány kétes ügyben, de azok nem olyan nagy horderejűek.
Úgy döntött figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést, legfeljebb óvatosabb lesz.
Kiment a lakásból, a liftben rajta kívül nem volt senki. Átment az utca túloldalára, még kora reggel volt, és az utca néptelen. A buszmegállónál a szokott arcokat látta, sehol semmi gyanús dolog nem volt. A busz is idejében megérkezett, üresen, mint mindig, a sofőr is ugyanaz volt, aki mindig. Csak az a furcsa koppanás ne lett volna, és az ajtó is
olyan hamar becsukódott, nyomta a halántékát.
Felriadt, most fogta fel, hogy a halk zajt az ajtó óvatos kinyitása okozta, és a nyomást a halántékán egy hangtompítós fegyver. Ez volt az utolsó emléke, a lakásajtó olyan óvatosan csukódott be, ahogy kinyílt.
Álmában lőtték agyon, ez állt a hivatalos közleményben.
Dufek Mária
Az idő foglyai vagyunk /egyperces novella/
Ült az Isten fenséges trónján mozdulatlanul, belemerevedve a semmibe. Az örökkévalóság nem hagy nyomot senkin. Aztán úgy döntött csinál valamit.
Teremtett magának egy gyermeket. Innentől már tudta mérni az időt. Tudta a többi cselekedetét valamihez viszonyítani. Úgy is mondhatnánk elkezdett élni az időben. Angyalokat is teremtett, és bolygókat, csillagokat. Sorra került a Föld is, sárból gyúrt szenvedésekkel teli bolygó. Állatokkal népesítette be, végül feltette művére a koronát: Embert alkotott, méghozzá a saját képére. Az ember is csak akkor fogta fel az idő múlását, amikor feleségével családot alapított és gyermekük született. persze addigra mindent el is csesztek.
Helyrehozni a sok problémát?- Kérdezte az Isten. Hát van nekem arra időm? -válaszolt a hozzá forduló kétségbeesett embereknek.
Dufek Mária
2016.12.24.