dufmar blogja

Bocsásd meg elrabolt ifjúságod,
hogy életem életedbe vágott.

Terveid közös terveink lettek,
s némelyiket értem elengedted.

Egyet választottál csak, engemet,
másokat hagytál menni, elfeledd.

Mi már együtt öregszünk és halunk,
évek alatt egybenőtt szivfalunk.

Csókjaink kissé megszelídültek,
heveink épp kényelmesre hűltek.

Tea és pohár, úgy egyek vagyunk,
a végén egymásból kiloccsanunk.

Bánni mégse fogjuk percre sem, már
megköttetett az égi szerelem.

Dufek Mária
2021.07.02.

Legszebb lángolásom
el nem múló örök.
Az istenhit ilyen
páros álom.

Emléked vigyázom,
ne rejtsék ősz ködök,
ha altatná szívem,
csak halálom.

Hisz benned találom,
ó ősi ösztönök,
meg nem ingó hitem
s megváltásom.

Dufek Mária
2017.07.23.

Érdes keze kuszán,
kint áll egy lófogat,
szalmarózsát terít,
sóvirágot bontogat.
Várakozást köt egy
kedves lányba belé,
ajakszín bogyókat s
kinéz a lovak felé.
Így készül aranzsmán
száraz virág csoda
s lódul a szerelem
visszafogott lova.

 

A diófák kilesték
mit rejtettek az esték.
Leveleik pirultak,
jött az idő lehulltak.
Mi egymásra maradtunk,
tél lett,de nem haragszunk.
Szeretünk még egy percet,
száz csókban élünk ezret.
Egy szóval mondunk sokat,
tekintettel bókokat.
Tetteinkben felébred,
meglapul ott egy élet.