Egy házról

Egy házról

Az én házam nagyon nagy.

Beléje fér szív és agy,

beléje fér, benn légyen.

Az én házam így éljen.

Az én házam oly kicsi.

De belefér a ki? Mi?

Beléje fér, ezt hidd el

minden, minek férni kell.

Az én házam van nyitva.

Bárki jön és kinyitja,

bebújik és melegszik.

Vagy a senkik elkergetik?

 Az én házam fekete.

Vagy másmilyen-legyen-e?

Négyszögletes... körkörös.

E! Többet ne! Mindez, mindez közömbös.

Az én házam lakója

a világot alkotja.

Nincsen, nincsen más dolga.

Soha.

S az én házam mindenkié.

Változz te is mindenkikké.

6. A mi házunk istene-

ő, kinek az ég helyett

a mi házunk kell, kellett.

És mindenkit beengedett.

A mi házunk lakói

rájuk sosem kell szólni.

Oly ügyesek és bátrak!

Építenek sok házat.

 Egyet-egyet mindennek.

Össze sosem dőlhetnek.

Befogadják a mindent,

ez az olyant, az az ilyent.

Az én házam. Örökre.

Eme perctől kezdődve.

Benne vagyunk mindenütt

külön-külön, és együtt.

Az én házam ...

A mi házunk lerontva?

Lerombolta gonosza?

Ne panaszkodj s kesergélj,

házad legyen a mindenség.

Házunk legyen a bárholság.

Akárhol vagy, menj tovább!

...

...

Építjük a világot,

el is kezdjük most, már most!

Világot és világot!

Te is biztos kiáltod.

...

A mi házunk kigyullad?

Felgyújtani hogy tudjadf?

Gonosz múltad gyulladja,

dicső jövőd kioltatja.

De ha leég, teljesen...

újjáépühetetlen?

Már minden az otthonunk.

és mindenhol világozunk.