csp01 blogja

Szeretlek

Én szeretek. Én szeretem.

Boldogítom és éltetem

túlvilágon és e helyen.

Szeretem, mert hisz létezik,

bár hidrogént belélegzik.

El ha alszik, felébresztik.

Vagy szeretem, mivel nincsen.

Benne van-e a semmiben?

Nem szereti, de senki sem.

 Én szeretem és szeressem

ő szeretni kelljen nekem.

(Szeretsz-e te vajon engem?)

Én szeretem, mert kék? Sárga!

Mint a csillag. Mint... a málna.

Most átfestem... zöldlilára!

Szeretem, tán ő is engem.

Szeretem, bár nem ismerem,

de biztosan jó ez .

Szeressem meg sokkal jobban,

ahogy a tűz be-belobban.

A ház pedig felk-felrobban.

Szeretem őt, mert ő igaz.

persze lehet, hogy csak gizgaz.

Lehet, vagyok én, én is az.

Szeretem őt, ő is való,

mint űrbeli kozmoszhajó.

Mint a létbe belehaló.

A szeretet csodálatos!

Kapunk rá egy ötöst-hatost.

A szeretet magam vagyok.

És szeretem, mert nem való.

mint trójai vas- és faló.

Vagy elsüllyedt vízihajó.

Szeretem mert ő is élő.

Mennyországban fel-felfénylő.

És pokolban összeégő.

Szeretem mint tenger vizet.

Szeretem mint egy a tizet. Százat? Ezret!

Szeretem és sosem fizet.

Szeressem mert kerek négyzet.

Szeressem mert ő a végzet?

A kezdet!

Szeretem úgy, ahogy téged.

A szeretet határtalan!

Bűnösen is mily ártatlan,

éberen is oly álmatlan.

 Én vagyom őt, ő van engem,

helyesen-e vagy helytelen?

Én szeretek, én szeretem.

 De azért is én szeretem,

mert halott, hulla,. Élettelen.

Hamvaiból éleszthetem?

Költői szózat

1. Megírtalak téged.

Habár ezt nem kérted.

Megírtalak érted,

nem baj, ha nem érted.

2. Versemben vagy: zseni, 

ki világot rengi.

S vagy egyúttal: semmi.

Annak is kell lenni.

L,3. Versemben vagy: zseni,

ki a mindent leszi.

világadjunk neki,

fél tőle a semmi.

4. Versemben vagy: senki,

kit már vár a nemni,

ki nem kérdi:, ez mi! ez ki?

Étkezik és ennyi.

5. Ő is megír téged.

Kezdeted és véged.

Közben te csak éled

irodalmi élted.

6. Te is írd meg magad

úgy, ahogyan akard.

Azt, hogy folyód apad.

Azt, hogy ledöf-fakard.

7. És engem is írj meg.

Nem kell hozzá ihlet.

És tudsz írni ilyet.

Ezt tudjad és higgyed.

Én

Egyedül vagyok a tükrösszobában. Egyedül vagyok a tükörszobában.

  Száz fejem fordul. Száz karom mozdul.

 Száz torkom látszik. De egy hangom hallik.

  Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain.Egy torkom látszik.De kozmosz visszhangzik!.

Nem vagyok egyedül!

1. Van barátom.

És kiáltom,

hogy... vigyázzon.

Nem hiábom.

Ő barátom.

2. Van barátja.

És vigyázza,

szól-e rája

ír-tollára.

És megáldja.

3. "Énbarátom

mindig látom

át homályon.

Mint az álom.

Mert barátom."

4. "Mért barátom?

Úgy találjuk:

őt megállom

jól egymáson.

Vagy csak vágyom?"

5. "Azt kívánom,

rajta álljon 

a világon!

(Engem lásson?...)

Hát barátom...."

6. "... megbocsátva.

Néki fáj a rúgni-lába.

Ő hibája."

"Hisz barátja!"

7. "Mind a ketten

az itt-éltben.

Mindig éppen.

Nincs miért nem!"

'"Köszönj szépen."

8. "Járunk erdőt.

Égig érőt.

Mint az ernyőt

visszük ént, őt."

"Lámpaégőt!"

9. Földet esszük.

Minden helyütt.

..."

10. Fekszünk ólban,

úgy is jól van.

..."

11. Fúj a szélbe,

szállok légbe.

..."

12. Nézek völgybe.

Mászik ő le.

..."

13. "Kéz a kézbe

jöjj a térre.

Naposütés-e?

Nép elébe!"

"Lássa végre."

14. S engem ő ma

felrak trónra,

azt se mondja:

Menj pokolba."

"Mert hisz otta..."

15. Nincsern pénze.

Vaj' mi végre?

Mégse késne.

És így én se."

"Meg van értve."

16. "Jő a kórja?

Én ápolja.

Époen itt, az 

itthonomba"."

"Mert ez dolga."

17. Hegyre mászva

én utána,

hegybe ásva?

Én kirázza.

Megbarátom."

18. "Véred árad

úsz' el várad,

s persze támad

bárki Más-had?

Hogy csatáztad,

kéz- meg lábad

már kifáradt?"

"Ám barátad."

19. "Antivágyad

mégse bágyad.

Rabszolgáljad,

szabja árad.

Elkiáltsad

az imádat.

..."

20. "Trónra állva

(a barát ha

feltett rája!)

Én ukásza."

("Halljuk hátha...")

21. "Én királylok.

Törvény ádott.

Íme vagytok

mind barátok."

"Ez lesz átok?"

Itthon vagyunk

1. Énnekem haza? Ez gyönyörű kert!

Rózsa, gaz, gyümölcs,-mindent benne lelsz.

Hajnali harmat és illatözön...

Itt mindig minden Nappal együtt kelt.

És kel.

Mindennap ülök kertemben, sokat.

Nálánál jobban senki boldogtat-,

fenséges orom, mélyöblű tenger...

Innen váltom meg a világokat.

(Mégsem.)

2. Énnekem haza? Egész városom.

A béke rajta puhán átoson.

És hallgasd csak meg: mindenki kacag

a legrémisztőbb ne légy-átkokon.

Az én városom maga az élet,

mindenki alszik azután megébred.

Minden este és azután reggel

mindenki meghal, aztán feléled.

(Ez sem!)

3. A hazám legyen inkább az ország,

nekem alkonykor esteli csókád.

Én kormányzom: cár, elnök, pápa.

Gyere közelebb és nagyon jól lásd.

A Gonosz Állam ha leigázza

és minden nemzet csak bámul rája?

Kardot kirántok és hősi halok-

de visszaadva hű szabadsága!

(Tovább.)

4. Az én hazám maga a bolygó.

Hozzá száll számból az összes jó szó.

Itt nem ég el Nap és nem dermeszt űr,

mert az én bolygóm féltő és óvó.

Fekszem porában s állok a csúcson,

minden tengerét iszom és úszom.

Minden hegyre fel, minden völgybe le.

Meg miért állnék ezen az úton?

("Még tovább!")

5. Hazám nekem a világegyetem.

Összes lakóját de jól ismerem!

Kozmikus angyal vagy akár ördög

földön és földben marad énvelem.

Mindegyik csillag nekem világít,

fénye mindennap újra elámít.

Beszél énhozzám, gyermekhez szülő,

Sötét Úr ellen lázong és lázít.

6. Én itthon vagyok egész mindenütt.

A lakótársam meg sohasem üt.

Ha jön az éjjel, egymáshoz bújunk

és belealszunk örökre együtt,

beleálmodunk reggelig, kezdjük.

Mondd, te merre vagy otthon és itthon?

Hazád nincs talán, senki, ki hívjon.

Gyere el hozzám, szívvel és hittel.

az én hazám vár téged is bizton.

De hazád ha van, akkor is gyere.

Tied és enyém kézbe kell vegye

engem és téged és mindenkiket.

Legyünk mert vagyunk ember embere.