csp01 blogja

Van egy sziget

Van egy sziget valamerre...

A senkitől meg nem lelve,

nem is kell, hogy megkeresse.

 Van egy sziget valamerre.

Váram, házam-ott a helye.

Soha onnan elmehetve!

Kietlen és kopár, kihalt..

Nem lelsz itten ételt, ítalt.

A mindenki rég elinalt.

 Ez a sziget mindenetlen,

én vagyok itt az egyetlen,

nem tagadom, beismerem.

Én itt élek e szigeten,

körbevesz a mindenetlen.

Ide vajon hogy jöhettem?

Miért jöttem vajon ide?

Űzött a Van nagy semmije.

Vonzott, hívott a Senkise.

Így rendelé sors és isten.

Magánykodjam e szigeten.

Kell és szabad mit megtennem?

 Itt vagyok hát a szigeten.

Nincsen velem az Eszter sem.

Magam elê elképzelem. 

 Ír és rajzol kezem porba.

Elolvasni ki? Ki fogja?

Amíg a szél el nem hordja?

Felkiáltok az egekbe:

ki ottan vagy, most gyere le!

Van-e bárki, ki megtegye?

Körbejárom a szigetet.

Álmosodom, pihenhetek.

Megálmodlak benneteket. 

 Nem tudom, hogy léteztek-e...

De oly nagyon bízom benne!

S hiszem azt, hogy eljöhetve...

.... 

Létnek titkát megfejtettem.

Nincs akinek kihirdessem,

de én tudom, ez lényegem!

Élek, halok a szigeten.

Körülöttem a tenger. Nem?

Nem úszhatom s repülhetem.

Most hattalmas vihar támad,

elsöpri a házam, házad.

Nem vagy képes, hogy megálljad.

Világ zuhog a tengerbe

hiába rakd két kezedre.

És a sziget elsüllyedve!

Holttetemem elsodródva

Messziföldi bölcs partokra.

Valaki ott elhantolja.

S valaki más előássa

mint a holdat éjszakára.

Feltámasztja! Jól csinálja.

Én is

1. Én is kaptam

ágyút, sebet

ötvenhatban.

2. Én is éltem

ötvenhatos

dicsvér évben.

3. Tarta bitó

engem is itt.

De hát így jó.

4. Űztem Gerőt,

Haza-tudtom

adja erőt.

5. Ölém Kádárt,

tankra, trónra

ahogy ráállt.

6. Szóltam: "Szabad!"

Hallám közben

a te szavad,

7. te is ugye

kiáltottad

ezt épp. Ugye?

8. Én is láttam

szovjet harcost.

Agyon...lőttem.

9. Igen, halott.

Álljak moist is.....

Álljak nost is...

mennyek előtt?

10. És a hóhér

engem is várt.

"Drága Hinér!"

11. Én is élek.

Sírt nem ások

a Nagy Imréknek.

12. Inkább 

étbe hozom

vissza őket.

Nem ez dolgunk?

13. Vagy tán lőjek?

kötél szilárd,

de eltörlek.

14. Vagy van kötél,

de ők hazám.

 s így is mind él.

15. Én is élek

időn is túl.

Magyar lélek.

16. (És a szovjet?

Kérdjük tőle:

most már jobb lett?)

Költői önérzet

 Akarom a mindenséget!!!

Minden jót és minden szépet!

Minden gonoszt, minden csúnyát.

Minden ilyet nekem nyújts át.

"Méltón fogadd!" Nem kell kérned.

 Én a gonoszt kijobbítom

mint a síkot a téridom.

Azáltal, hogy jóváírom.

Belefeszül minden izmom.

Siess, gyorsan, adjál innom!

S megszépítem én a csúnyát.

Szépre írom neki útját.

Aki sántít, aki csúfít,

aki veszít, aki butít,

leversírom összes ujját.

 És akarom az ördögöt.

Pokolcsúcsra fel-feljövök.

S találkozunk. Ördögversem

testtüzébe belevetem.

Testtüzébe-mit öntözök?

Akarom az angyalokat,

akkor is, ha gonoszkodnak.

Angyalversem add nekik át,

megették vagy elolvasták,

istenembert meggyártottak.

Nagy vágyam az emberiség.

Mindig újra-mindig ismét.

Kérek minden hatalmakat:,

embernek ént megadjanak.

Emberverset ők készítsék!

Ahogyan kell-éppen így szép.

Költői szózat

 Megírtalak téged.

Habár ezt nerm kérted.

Megírtalak érted,

nem baj, ha nem érted.

 Versemben vagy: zseni,

ki világoit rengi.

S vagy egyúttal: semmi. 

Annak is kell lenni.

Versemben vagy : zseni,

ki a mindent leszi,

világadjunk neki,

fél tőle a semmi.

Versemben vagy: senki,

kit már vár a semmi,

ki nem kérdi:, ez mi? ez ki?

Étkezik és ennyi.

 Ő is megír téged.

Kezdeted és véged.

Közben te csak éled

irodalmi léted.

 Te is írd meg magad,

úgy ahogyan akard.

Azt, hogy folyód apad.

Azt, hogy ledöf: fakard.

 S te is engem írj meg,

engem is ez illet.

Nem kell hozzá iihlet.

És tudsz írni ilyet.

Ezt tudjad és higgyed.

Egyedül

Egyedül érkezve.

Egyedül távozva.

Holdsötét éjjelbe

holdfényes máshova.

Egyedül étkezem

végtelen asztalnál.

Ha vagyok éhesen.

Szemben ül a halál.

Egyedül ücsörgök

csakenyém-házamban.

Te itt vagy? Ki küldött!

Te eltűnsz. Zár kattan.

Egyedül sétálok

csakenyém-utcámon.

Mint ősi rég-átok.

S töprengek magányon.

 Egyedül jár-,kelek

csakenyém-városban..

Ez így kell, így kelllett.

Mit mondjak? Hát jól van.

Egyedül kormányzom

csakenyém-országom.

Egy percre megállva

 tiédet megáldom.

 Egyedül megmozgom,

zsugorzom, tágítom

csakenyém-kozmoszom.

Kóstold meg! Oly finom!