csp01 blogja

Örökre

1. Virág nyílik.

És elfonnyad.

A hó hullik.

És elolvad.

A hegy felnő.

S ledől. Mostan.

Ember szület.

Ember fogan.

Kúszik porban.

Repül porban.

Teste, lelke.

Végül holtan

a Nagy Vízbe 

belepottyan.

2. Kozmosz tágul,

aztán vissza.

Hó elolvadt.

Meg ki issza?

A hegy ledőlt.

Felállítva?

Ember fogan.

Érte ima!

Midőn szomjas,

tengert issza,

ámde inkább 

földet igya.

Fenn az eget?

Már megitta!

3. Minden napon

Ember alkot.

Minden csodát.

Kicsit. Nagyot.

Írja lelket.

Farag arcot.

Kezet, hatot

és a fejbe

gondolatot.

Alkoit mindig.

Ha meghalok...

Ha....

tőle, vele,

tőle, benne

örök vagyok.

4. A tó párolg.

Szertefoszlik.

Vissza vajon 

hogyan folyik?

Hegynek orna

porrá omlik.

Össze vajon 

hogy rakódik?

Alkotásom

mindenholzik!

Le nem bomlik.

Benne vagyok.

Nagyon jó itt.

Ugye jó itt?

Mi lesz veled?

Nos, mi lesz teveled

embernép?

Tudnál-e, 

vágynál-e lépkedni

emberképp?

És mi lesz tetőled?

Emberhad.

Parancs, hogy mindig az 

embert add.

 Hát mi lesz tinektek,

emberek?

Parancs, hogy mindnyájan 

jöjjetek.,

a télben, a nyárban.

Mindenki?

Azt, aki gyűlölköd',

vegyed ki.

Ki megy el tehozzád,

emberfaj?

Az, ki nem hagyja, hogy

embert halj.

Én írom teneked

vezéred,

akkor is, úgy is, ha

nem kéred.

Vigyáznak, őriznek

istenek,

de bennük őszintén 

higgyetek.

 Hát mi lesz tenálad

maholnap?

Csak büszkén tegyed a 

dolgodat.

Ki megy el tebeléd,

emberzet?

Kiben dúl emberi

önérzet?

Mi, mi lesz belőled

emberség?

Még duzzadsz vagy immár

"épp elég!"?

A kérdező ember

A Kérdező Ember kérdezi: micsoda

a lét, a föld, az én és akármi egyéb?

A Kérdező Ember mindezt kitudódja,

meg- s megtudásában jöjj te is és segéld.

A  Kérdező Ember kerdezi: mi a lét?

Hogyan, mely módon van és mely módon nincsen?

És az A-ra, Bé-re ki teszi fel a Zé-t?

No és ami olyan, az miképpen ilyen?

A kérdező ember kutatja az eget.

Piros, sárga vagy kék és kerek vagy négyzet?

Kell-e neki nyújtani ökölbe tett kezet?

Föld elnyel, ég zuhan: melyikük vár téged?

Tudakolja azt is: ki- s miféle az én?

Én, te, ő, mi ti, ők: leginkább melyikük?

Vajon lehet ő a Leghatalmasabb Lény?

S hogy én vagyok az én, mi okból elhiggyük?

Mi okból elhiggyük, mi célból elhiggyük?

"Ki alkot meg engem, ha nem magam lettem?"-

én ezt is kérdezem, ezt is kell kérdeznem.

Valaki, mindenki adjon választ nekem!

Ó, Nagy Mindentudó, legyél, legyél velem!

 Ilyen és ez tehát a kérdező ember.

Mi ez? és Mi ez? és... mert tudni követel

s tudást, mindentudást bizonyára elnyer.

Megeshet persze, hogy tudni-bűnt követ el.

A gépkocsinak van négy csodás kereke,

de miért éppen négy-ezt is mnegtudhatom?

Kettő vagy nyolc vagy száz jobb nem-e lehetne?

Kettő , nyolc, száz legyen-van-e ilyen hatalom?

 Hogyan, miért, meddig az égbolt mennydörög?

Miért van a király és miért a paraszt?

Végtelenek miért a trapézok s körök?

A tűz a víz ellen miért nem tesz panaszt?

És ki fog felelni kérdező embernek?

Mindenki, ki tudja, hogy mi a felelet.

A Gáborok, Pálok, Évák és Eszterek

vagy helyette inkább ők is csak kérdeznek?

,És felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Vàlaszolót ébresztik-élesztik,

és felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Válaszoló mikoron érkezik?

 A kérdező ember a világ tudósa,

tudni és mondani-ez neki a sorsa,

mindent el-, és kimond egyszer s mindenkorra,,

nem  ő nem felejt el soha, soha, soha!

Költői önérzet

1. Akarom a mindenséget!

Minden jót és minden szépet!

Minden gonoszt, minden csúnyát.

Minden ilyet nekem nyújts át.

"Méltón fogadd!"  Nem kell kérned.

2. Én a gonoszt kijobbítom

mint a síkota téridom.

Aztáltal, hogy jóvá írom.

Belefeszül minden izmom,

siess gyorsan, adjál innom!

3. S megszépítem én a csúnyát

Szépre írom neki útját.

Aki sántít, aki csúfít,

aki veszíít, s aki butít,

leversírom összes ujját.

4. És akarom az ördögöt.

Pokolcsúcsra fel-feljövök.

S találkozunk. Ördögversem

a llelkébe belevetrem.

Földet, viizet beleöntök.

5. Akarom az angyalokjat,

akkor is, ha gonoszkodnak.

Angyalversem add nekik át,

megették vagy elolvasták.

istenembert meggyártottak.

6. Nagy vágyam az embetiség.

Mindig újra-mindig ismét.

Kérek minden hatalmakat:

embernek ént megadjanak.

Emberverset ők készítsék!

Ahogyan kell-époen így szép.

A fej

1. A fejen van a haj.

A tetű elbújva 

benne mint az ember

rég az őserdőben.

2. A fejben van a koponyka.

Gömbölyű, akárcsak

földgolyóbisunk, ez

égi-földi glóbusz.

3. A fejben van az agy.

Fontos testrész. Gondol,

érez, ugrabugrál.

Ês ad és el is vesz.

4. A fejben van az ész.

És van, aki

sok-sok ésszel,

errrős kézzel

azt felírja, 

sok-sok ésszel

tágas szàjjal

azt kiejti,

azt kimondja:

A! B!  !!!