csp01 blogja

A művész 2

1. Kalapács nincsen.

Eladták. Ingyen.

Nem is lesz mígnerm

faragunk egyet.

Faragjunk? Kezded?

Minek is kéne?

Nézz rá a kézre és a lábra.

Vájj és fúrj vele.

Éppen ezt tegye.

Kiabálj, ha fáj,

ezért van a azáj.

Ám munka menjen!

Persze, megy, rendben.

Én is így teszem

és szobrom: készen.

Állítom közre.

Lássátok körbe.

 Ábrázol mindent.

Kalapács-istent.

2. Ecseted-nincsen.

Elfutott innen (?)

Nem is lesz mígnem

megrajzolsz egyet.

De miért tegyed?

Van sok-sok ujjad,

elő most húzzad.

Mártod be égbe

és festesz kékre,

mártod be földbe

és festesz zöldre.

(Barnára? Persze.

...lilára? Rendbe'!

...

És festesz hova?

Falra és lóra és székre és

Ismét és újra.

Elkészül a kép.

Pontosan ekképp.

Ábrázol létet

úgy, ahogy kéred.

3. Toll, papír? Nincsen.

Elégett. Igen.

Nem is lesz mígnem

megírunk egyet.

Mint fának meggyet, szőlőt.

De ilyet tégyünk,

hisz itt a vérünk-

szem-szájból csöppen.

A földre röppen

pokolba, mennybe.

Írunk hát vele.

Tán van épp erre.

(Higgy bátran benne)

Itt tehát vérünk,

betűket vésünk.

Regények, versek.

Nagyon jók lettek!

4. És vége, ennyi?

Nem maradt semmi?

5. Nincsenek  kövek.

Megették őket.

A tehén, a ló.

A gonosz. A jó.

Teremtsél, teremtsünk párat?

Sogase fáradj!

Van csontod s fogad.

Markoljad. Fogjad.

Belőle építs.

Valahogy... épp így

Emellked' a fal.

Leomlik? Nem fél.

A tetőt szépen 

rádobod. Nézem.

Költözzél bele

és éljél vele.

Ők is mind költöz.

S beléje öltöz

és tovább, mindig.

6. Csinálunk mind így.

  Minden művésznek és mindenkinek, hiszen  mindenki művész

A kilencedik bolygó

1. Forgasz és keringesz

mint összes testvéred.

Nap-édesanyátok

téged is mo-mozgat.

2. Látni majd fogunk-e?

Vagy maradsz sötétben,

mindent rejtő űrben

végtelen időkre?

3. (Létezel te tényleg?

Vagy csupán csak álom?

S emberítésedet 

hiába várom?)

4. Észrevenni téged,

és fel is keresni,

és terád épülni-

kozmikus szükséglet.

Így hát történjék meg 

és ne erjen véget.

5. Vagy hatalmas, úgy mint

Neptun- és Uránusz?

Vagy helyette apró

mint Eris és Sedna.

6. Rengetegnyi holdad

kísér, kísér téged?

Vagy magányosabb vagy 

mint a Merkúr, Vénusz.

7. Kék vagy és hatalmas.

Száz holdtól követve

s életekkel telve.

Így van, én megérzem.

8. Barna vagy s picinyke.

Holldtalanul bolyongva

életet de tartva!

Így van, én megérzem.

9. Észrevéve lészel.

Látogatva lészel.

Szívvel és a kézzel.

Csak ne félj, be bújj el.

10. Észrevenni téged,

és fel is keresni,

és terád épülni-

kozmikus stzükséglet 

Így hát történjék meg

és ne érjen véget.

   A Naprendszer esetlegesen létező kilencedik bolygójáról

Világszózat

 Van a világ.

Szeresd, imádd.

Sír és nevet.

És nyújt kezet.

Kapjon nevet.

Nem is egyet.

Kapjon földet.

Egyre többet.

 S kapjon arcot.

Véres kardot.

Mennyet, poklot

s egyéb dolgot.

 Világ nincsen?

Le-he-tet-len!!

 Mégsincs világ?

Hát megcsináld!-

szerszám itt van.

Hozni bírtam.

Épüld, gyártsad,

hisz ez vágyad.

Van a világ!

Rája vigyázz!

Puszild, öleld.

Szét ne tördeld.

Tiéd is ő.

Tér és idő.

 Anyag, szellem?

Benned, bennem.

S te is vagy ő.

Ne mondd:: agyő!

(Te is igen.

mint jó Isten.)

A világ én vagyok.

A kicsik, a nagyok 

Világ lettem.

Bölcsen tettem.

S világ leszek!

Velem gyertek.

Ez kell nektek.

Háború van

1. Mert háború van. Egész világban.

Viselkjedj tehát nókatonásan.

Ha elszaladok, lődd le a lábam.

2. Háborúskodjunk mindnyájan együtt.

e- és ahelyütt s minden egyebütt.

Győzelenért jár érem,: az ezüst.

3. Sok-sok fegyverünk. Hiszen szükséges.

Lás és Hidd és Tudd az ellenséget.

Ne legyél álmos, ne legyél éhes.

4. Igen, háború és háború van.

Szembejön veled az összes útban.

És mit cselekszünk a háborúban?

5. Lövünk, tüzrlünk, bármit is talál.

Szájunkból csöpög sokarcú halál,

 szívet és agyat fel-, be-, megzabál.

6. Rája támadfunk ön- s önmagunkra.

Elfogyott a lőszer-hát töltsél újra,

és van másik, ha eltörr a puska.

7. Egymást szabdalja a szép és a csúf.

Ugye milyen szép? Ugye milyen rút??

Megpillantva őt, az ellen elfut.

8. Egymást szabdalja a kék és a sárgsa,

fessed be őket édesbarnára.

(Vajon háború akkor megállna?)

9. Egymast vcagdossa a kör s a négyzet.

Egy háromszögnerk gondolnak téged.

Kardod kirántsad, magadat védjed!

10. És ölre mennek a fenn és a lenn.

Középre tekint minden egyes szem.

Lefelé indulsz? De felfelé menj!

11. Össz-összecsap a menny és pokol,

bizony nem mindegy, melyikben vagyol.

Meg haax kérdezik: szépen hazudol.

13. Háborút vívnak a föld és az ég,

akát a tenger legyél olyan kék.

Persze, lila föld szintén meseszép.

13. Egymást üt-veri az én és az én.

Én mindezt látom s fel-felismervén

messzi reoülök. Van, van még remény! 

14. Csatáz egymásal a nagy s a kicsi.

De gigantikus. De icipici.

Gigantikus, ám el, el kell bírni.

És megtartjuk közösen. Így ni.

15. ...

16. Összeverekszik drebó és drabó.

Mint szárazfölddel a tengerhajó.

Melyikük győzelme lesz a csudajó?

A lista

1. Van tehát a szeretet.

Ő adja a kenyeret,

akkor is, ha keveset.

No de hát csak egyetek.

2. Van tehát a hatalom.

Büszkén én ezt vállalom.

Szónoklok az aszfalton,

míg markomban az atom.

3. Van tehát a gyűlölet.,

kutyát-macskát leölet,

dobálja a holdkövet.

Napra céloz, lő Földet.

4. Van a vidám, az öröm!

Nem kell hozzá énerőm,

nem kell hozzá énuram,

nem jelöli hősérem.

5. És mi van még? Fővezér!

Aki ide fel nem ér,

feje, keze, víz és vér.

Leváltják, de visszatér.

6. És mi, mi van még? A kozmosz!

Űrfejetén fekcsillogsz,

akár jó ez, akár rossz.

S kozmikus az élethossz.

7. Vagyok én is, hát persze.

Itt a saját kezembe.

A csodával szép csendbe'

elindulok vetsenyre.

8. És van persze, végzetem,

na de az nem kell nekem,

nézd, ahogyan levetem.

Hátrahagyott holttetem.

9. Az ellenség van szintén.

Nem annyira jó mint én.

Embeteknek a szintjén

jár-kel, jár-kel port hintvén.

10. Van ugyanúgy akarat.

Hallod, hogy szüli Hatalmat.

Meglöki a hadakat,

trónszékbe is berakhat.

11. Aztán van a fejlődés,

zárt ajtón is itt a rés,

nem is kell, hogy belevéss.

Jó lesz másra az a kés.

12. És van mindig a csúnya.

Megszép8tve, de újra.

Mehessen fel az útra?

Gyönge szellő elfújja.

13. Továbbá van az isten,

amolyan és emilyen.

Legyen isten, hát igen,

legyen amott s emitten.

14. És van tehát a szabad.

Körbeveszi szolgahad

és szabadnak megmarad.

Bár a szolga elmarad.

15. Vagytok végül te és ő.

Belém is úgy elérő.

Bár lelketek kivérző,

bizonyosan nem késő.

16. Végezetül józan ész.

Ő mindent tud, meg sem néz!

Vele teljes az egész.

Ezzel zárom, tessék, kész!