csillogo blogja

Erőért

Segítsetek újra megnyitni szívemet,

Hogy megtaláljam benne égi kincsemet!

Segítsetek megállítani az időt,

Mi eltemetett már két kedves szeretőt!

Segítsetek megélni az álmaimat,

Mit régen megálmodott Uram Teremtőm!

Mikor már elhagy minden földi erőm,

Napomnak háza, ősznek meleg varázsa

Kérlek, engedj szép csodapalotádba,

Mi szívemben régtől álmaimat várja.

Nyíljon meg fölöttem csillagom kapuja,

Lámpásként vezessen dicső udvarodba.

Lélekerőd szálljon szerető tegnapomba,

Hogy fényként repítsen a dicső holnapokba.

2009.10.26.

Csendben születik

Lüktető vad rohanó élet

Zabolátlan és szertelen vétkek.

Kihívások, emlékek

Gyötrő szeretők eleven képek.

Volt régen a múlt,

Lesz mit hoz a jövő,

Van most a jelen,

A Csendben észrevétlen!

Kövekkel kirakott utak mentén

Zarándokok néma lépte.

Pillanatok-rezdülések.

Égen felhők fodrozó fehérén,

Fénylő tavak csillogó partja mentén,

Változó szelekkel és égi zenével

Érkezik és átölel a tiszta Fény, mely

Tisztít és felszabadít Isten élő tenyerén!

Szíved belső sóhajtása-magányos lelked örök vágya

Isteni léted megtapasztalása,

Olyan, mint a tiszta forrás csendes varázsa.

Fenn a csúcson-lenn a mélyben

Lelked él és hal, majd megtér a Mindenség szívében.

Kövekkel kirakott utak

Lábad alatt már elsimultak.

Megtisztult a lelked,

Csended már a tied

Hitedben Most légy erős

És imád lesz a legfőbb erőd !

2009.február

( Tolvaly Ferenc : "Tibetben a lélek" című filmjének ihletéből születt ez a versem. A főhős Tibetben bandukolt és úgy tűnik,hogy a szellemi megtisztulás és önmaga jobb megismerése,lelki feltöltekezés és ehhez hasonlók motiválták őt.A film megnézése után engem is.)

Rohannak mellettem az emberek,
Én meg csak állok csendesen.
Várakozom, ballagok az út porán is keresztül szaladok.
Jön az erdő, a rét, a tisztás – rálelek –
Ahol, mindig megpihenhetek,
Lelkem kútjából az éltető
Forrásból erőt meríthetek.
Régi emlékek is elkísérnek és én csak kérdezek.
Hová tűntetek régen volt gyermekek,
Kik egykoron vidáman és szabadon jöttetek?
Hol van a kacagás, a nyár illatával
Talán már az is tovaszállt?
Hol vannak a pántlikák, mit szél bontott
Hamvas arcú leánykák haján?
Hol vigyázzák az álmokat? És hol
Szeretnek igazán? Hol várnak újra énreám?
Öregszik a nyár is a fák a levelek, vele
Halkulnak, öregednek az egykoron volt vidám kacagó gyerekek.
Rohannak mellettem az emberek!
Én meg csak állok csendesen,
Állok és álmok közepette várok szelíden.

2009.09.29.