Öregszik a nyár

csillogo•  2009. november 8. 07:08

Rohannak mellettem az emberek,
Én meg csak állok csendesen.
Várakozom, ballagok az út porán is keresztül szaladok.
Jön az erdő, a rét, a tisztás – rálelek –
Ahol, mindig megpihenhetek,
Lelkem kútjából az éltető
Forrásból erőt meríthetek.
Régi emlékek is elkísérnek és én csak kérdezek.
Hová tűntetek régen volt gyermekek,
Kik egykoron vidáman és szabadon jöttetek?
Hol van a kacagás, a nyár illatával
Talán már az is tovaszállt?
Hol vannak a pántlikák, mit szél bontott
Hamvas arcú leánykák haján?
Hol vigyázzák az álmokat? És hol
Szeretnek igazán? Hol várnak újra énreám?
Öregszik a nyár is a fák a levelek, vele
Halkulnak, öregednek az egykoron volt vidám kacagó gyerekek.
Rohannak mellettem az emberek!
Én meg csak állok csendesen,
Állok és álmok közepette várok szelíden.

2009.09.29.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2009. november 15. 07:23

Kedves Azes az élet örök! hiszem !köszönöm,hogy elolvastad!

Kedves Etka köszönöm ölelésed örülök,hogy tetszett!

Kedves Azuur örülök,hogy így éreztél!

azuur2009. november 15. 00:00

Nagyon szép , nosztalgia hangulatot teremtettél :)
Talán minden a szívünkben van , mindent ott őrizgetünk.

Etka2009. november 14. 23:02

...Én meg csak állok csendesen,
Állok és álmok közepette várok szelíden...
...meghatóanszép:))
ölelésem:)

Azes2009. november 14. 22:53

Elillant a nyár, elillan az élet.
Örülök, hogy Te ezt így megéled!

csillogo2009. november 8. 12:44

Köszönöm szépen! Már Narniának írtam,hogy ma nagyon sok csillag mosolygott rám!Hálás vagyok nektek!

Törölt tag2009. november 8. 12:36

Törölt hozzászólás.