csillogo blogja

E l ő s z ó

Csak észre kéne venni,

U t ó s z ó

Bennünk van egy kis tér - a szívburok,

hol kering minden ütő és hajszálér,
így árad ki lényünkből az erő,
mi éltet minden sejtet és múlhat
rajta az idő, mivel együtt öregszik,
a jövő képlékeny massza, de te
változtathatsz rajta, ha akarod;
csak együtt fog menni, kiváltságod
a szabadság - lehet kell érte szót
emelni, rajtunk áll vagy bukik,
a veremből révbe kéne jutni,
izmaink erejében bízva,
lélekerőnk haza fog vinni.

Kicsikinga megkért, hogy pár szóban adjak hírt felőle, régen nem járt a blogjában és a főoldalon se. Hiányoztok neki nagyon. Elmúlt szombaton baleset érte – eltört a bal csuklója és a jobb válla. Be van gipszelve, és a kezeit szinte alig tudja használni. Régi, jó ismeretségünkből  adódott, hogy megkeresett bizalommal, hogy mondjam el, írjam le ezt nektek.
A gipsz 6 hétig lesz rajta. :(
Bízik és reméli, hogy egyszer letelik és minden rendben lesz.

"Kedves kis Társaim! Gondoljatok rám, és hálával köszönöm nektek, ha erőt és imát is sugároztok felém.
Nehéz egyedül, de veletek - kik jelképesen a kis családomat is jelentitek, sokkal könnyebb elviselni jelen állapotomat.

Még egyszer - Hálával és Köszönettel - szép tavaszi napokat kívánok nektek, jó egészséget Mindnyájatoknak! Vigyázzatok magatokra - szeretettel Kinga !"

Köszöni szépen, hogy olvassátok!

Reagálni majd később  fog a bejegyzéseitekre!

üresen kongott a szoba
az óra nem fáradt bele
ütötte még a perceket
az ajtók tárva várnak
nem zár kulcs a zárban
a levegő elhasznált
lemerült az elem a lámpában
nincs mama ki kézben tartja
kincseidet por lepte el
gazdátlan az asztal
kihűlt a tűzhelyed
odaát már egyszerűbb
az életed nincs rohanás
körülötted sok az ismerős
vigasztald meg az új érkezőt

https://www.youtube.com/watch?v=tMScJyFLSX0

2022. október 31.

Apa csak egy van

Apa csak volt de nem igazán
szívből nem merítkezett
belőlem királylányt se nevelt
a szerepeket én osztottam
magamra - bőkezűn
bűneit por lepte megbocsátom
temetem a régi képeket
balatoni nyarak emlékét
hol a homokos fövenyen
szaladtam szembe vele
ernyedt karjaiban nem volt erő
elfelejtett már rég köszönteni
nem is tudja mennyit érne
ha hagyta volna magát szeretni
de nem tanították meg
magától is hidegrázós a lelke
elszálltak már a boldog percek
évek ami együtt volt elenyészett
ősz fejét csak elképzelem
tűnődik sötétbarna szemeivel
tenyerét még melengetném
ha szembe ülhetne velem

( csak kiírtam magamból...)

Írtam már pöttyös labdákról
és mindenről, mi álmaimban köszönt:
virágos rétekről, szivárványról,
patakokról, folyókról mibe arcomat
fürdette gyerekkorom...
 
az évszakokról, mikor szerelembe esek,
bárányfelhők takarják be akkor a szemem.
Aláhull majd minden a kék égről,
az elmúlás is, mit csokorba szedtem,
hallani se akar felőlem...
 
még csak most kezdik felírni a nevem,
a fehér fényekre rátapad az ég,
pasztellre festi szemem íriszét
egy festő - a szívem mélyén,
együtt virrasztunk - mondja ne félj.
 
Örömöt ad és csendesen figyel
ő az én múzsám ki nagyon kedvel.
Néha írok neki, olvassa soraim,
Bálint a neve. Ó, ha tudnád,
régóta ismerlek, Te vagy Valentin,
mondanám tovább...