csillogo blogja

üresen kongott a szoba
az óra nem fáradt bele
ütötte még a perceket
az ajtók tárva várnak
nem zár kulcs a zárban
a levegő elhasznált
lemerült az elem a lámpában
nincs mama ki kézben tartja
kincseidet por lepte el
gazdátlan az asztal
kihűlt a tűzhelyed
odaát már egyszerűbb
az életed nincs rohanás
körülötted sok az ismerős
vigasztald meg az új érkezőt

https://www.youtube.com/watch?v=tMScJyFLSX0

2022. október 31.

Apa csak egy van

Apa csak volt de nem igazán
szívből nem merítkezett
belőlem királylányt se nevelt
a szerepeket én osztottam
magamra - bőkezűn
bűneit por lepte megbocsátom
temetem a régi képeket
balatoni nyarak emlékét
hol a homokos fövenyen
szaladtam szembe vele
ernyedt karjaiban nem volt erő
elfelejtett már rég köszönteni
nem is tudja mennyit érne
ha hagyta volna magát szeretni
de nem tanították meg
magától is hidegrázós a lelke
elszálltak már a boldog percek
évek ami együtt volt elenyészett
ősz fejét csak elképzelem
tűnődik sötétbarna szemeivel
tenyerét még melengetném
ha szembe ülhetne velem

( csak kiírtam magamból...)

Írtam már pöttyös labdákról
és mindenről, mi álmaimban köszönt:
virágos rétekről, szivárványról,
patakokról, folyókról mibe arcomat
fürdette gyerekkorom...
 
az évszakokról, mikor szerelembe esek,
bárányfelhők takarják be akkor a szemem.
Aláhull majd minden a kék égről,
az elmúlás is, mit csokorba szedtem,
hallani se akar felőlem...
 
még csak most kezdik felírni a nevem,
a fehér fényekre rátapad az ég,
pasztellre festi szemem íriszét
egy festő - a szívem mélyén,
együtt virrasztunk - mondja ne félj.
 
Örömöt ad és csendesen figyel
ő az én múzsám ki nagyon kedvel.
Néha írok neki, olvassa soraim,
Bálint a neve. Ó, ha tudnád,
régóta ismerlek, Te vagy Valentin,
mondanám tovább...

Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
 
A sziget is forr homok pereg
morze jeleket ír a szívem
szállok szállok de lemaradok
még emlékeim rabja vagyok
 
Nyári ízekkel minden pohár
cseppjében van egy kis muskotály
olyan mintha engem akarna
szerenádot küld s udvarolna

Szétnyíltak a szürke felhők,
mosolyom virágos kendő...
válladra terítem - legyen
könnyű nyári viselet,
rajtam szép szemed,
izzanak a rigó trillák -
maradjon mi örök áldás:
embernek a szerelem;
 
az asztalon ananász,
hűsölök egy kispadon,
csobog a idő, izzad a tenyér,
megmártóznak a percek,
kék köntösben szaladok
mit a nap rám dobott...
 
a szép szó galambokat terel,
álomra hajtom lassan fejem -
nem történhet már semmi,
csukom a szemem - virágos rétek,
szalmák - hegyek - utazás - megyek...