csillogo blogja

Százszorszépek

Ünnep előtti szeles délután
tavaszvárós lelkülettel
gondoltam futok egyet,s
megnézem, mit tehetek, hogy
didergő lelkem nyomába eredjek.
Lelkem nyújtózkodott, s lábam vitt
- maga után –
felhők fölött mosolygó napomnak útján.
Duna parti fák kísérték léptem,
aranyosan szőkülő fűzfaágak
csak lógtak észrevétlen,
s a zöld fű között
százszorszépek is
reszkettek már értem.
Mindjárt elérem a kitűzött célt,
szívem már hangosan zakatolt,
de az a pár méter mi hátra volt
nem lehet már akadály, hisz a végén
látom már a célt a megálmodott Fényt.
Fülemben hallom a hangod,
szívemnek kedves dallamát,
ez ad hitet, reményt, szeretetet.
Százszorszépek kísértek utamon.

2010.március 14.

Sejtem

Minden ember lelkének aranya
Fényesen ragyog a holnapokba, ha

Szeretetének Szent Magja testének,
Lelkének igaz hangja, születik

A mélységben a szív rejtekében.
Megbújik testének minden Szent sejtjében!

Érzéki fénymagját lángra gyújtja,
Míg testének fényoszlopát Istenének adja.

Magasztallak Te Szépség menedék Vagy nékem,
Adj további hitet, hogy önmagamat éljem!

Arany úton tovább lépek, örökségem látom,
Lelkem,lelkedben nyugszik egy fényes szivárványon.

2010.március 11.

Téli merengő

Álltam én a folyó partján
Felkelő Nap arany ágán
Csillag csókom szűz varázsán
Álmot láttam tűz parazsán.

Téli hideg éjszakákon
Zúzmarás szép hóvirágon
Hulló hópelyhek csillogón
Olvadnak el majd télutón.

Fergeteges Napcsók pírja
Versemet a szívem írja
Érted ragyog teliholdam
Szívem szeret, Napom bírja.

2010. január 27.

Természetesen

Mélyen szánt ősszel az eke
A föld testébe mar bele
Új élet sarjad e benne?

Ember te uralni akarod?
Most gyengéden add alázatod,
Földben így kenyered láthatod.

Fák, virágok, rögök szeme
Áradjon ránk természete
Földanyának szeretete.

2010.január 22.

Az élet ajándék…

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.

Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.

Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.

Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.

Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.

És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.

És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

( Tudom, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb …) köszönöm,hogy olvastátok!

http://www.youtube.com/watch?v=DiaiajPjmLw&feature=related

  Vikidál Gyula énekli nagyon szép a dal szövege olvassátok ezt is hozzá!

Az élet szép...

Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,

Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,

Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?

Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén

És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,

Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog,

Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,

Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!

Örökké tiéd