csillogo blogja

Vers
csillogo•  2017. június 17. 09:11

Impresszió


Impresszió


ha esik miden ablakból
ugyanaz a kilátás
a felhőt szúrja a nap
fénytekercsen forog

 

a domboldalt is veri
állig behúzott kabátban
szárnycsapásokat hall
távoli zümmögést az ember

 
pipacs lengésben a szél
ha kavar látjuk ismét
a felhőt elsuhanni
kiderülhet az ég
 

míg esőgyöngyökön lépek
hangyák szaladnak
és pára lesz napszemüveg
rejti megfáradt szemem

csillogo•  2016. június 2. 06:41

Visszaadom a földnek


Visszaadom a földnek



 Visszaadom a földnek mi jár,
minden eltaposott fűszál
és lábnyom porát,
bogarak vázát,
leszakított szirmokat,
oszlopokon ülő varjak
kórós visszhangját,
fiókáik gyilkos tetemeit,
árván maradt szüleik fészkeit.

Nagy a te hatalmad, kinek szívét
nem járta át soha hanyag érintés.
Egy darabig mindenkinél fut a szekér,
ha összeteszi kezét - ezért-amazért,

 de van egy ország, hol ültethetsz
csemetét, kisarjad majd az együttérzés,
patkók dobogása veri fel a csendet;
nyeregben vagyok, holtig szeretek,

a szivárvány logaritmusán szárnyalok,
de hajtóját egyszer ledobja,
útifüvek porát végleg elhagyja
a testéből kivetkőzött öreg Földanya.


2016. május 31.

csillogo•  2016. május 24. 07:12

Képtelenség



Egy százszorszépért cserébe
minden nap lehajolok,
a legkisebb csokorba belefér,
mit kötök - féltőn ragyog
rajta huncut szemem.
Kezem kitapintja erét, eleven,
mutatja szövetét nekem,
neked adom színeit,
de mit várhatok,
ha nem hallok, nem látok;
mit szeretnék?
Napraforgók közt keresem,
ha elveszíteném -
arcod mögé bújt csillagom,
elhagyott sugara foszlányát,
ami már nem lehetek, elvetem.
Érted? Hallgatok.
Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled;
csodálom, hogy nincs szavad -
egy cserebogár lépésben halad,
százszorszépek közt maradt.

csillogo•  2016. április 27. 07:16

Csillagvető

 


 Csillagvető

Leáldozott ez a nap is
még nem is éltem igazán
bejártam az emeleteket
a körfolyosókon előtted
ezer halott lábnyom
kerülgetem mint macska
ott ül a lépcsőn csendben
ablaktalan az éj hold
süti kenyerét éhségem
nem csillapítja miért
az igazit nem kérdeztem
eltolom a tányért mielőtt
felsebzi tenyerem
jóságod rejted napod
bent mégis az Isten
nekem krátert szabott
ezer csillagot vetett
ő tudja miért veled
soha be nem csapott.

2016. április 25.

csillogo•  2016. április 5. 07:59

Ezerjó

"Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,"
kimérten állok, pár évet kérek -
"más vágyam nincs, tartson soká a föld"
arcom törlöm, izzadtság a bérem.
 
Álltam épp a szélben, magot hordott
kötényében, szórta szerteszéjjel,
nekem is adott sok ezer jóból -
felébredek egyszer csukott szemmel
 
és fák ölébe hajtom le fejem;
apránként, de álmokat is veszek -
fogság az élet, lüktet ereje,
törzsét is érem - fogja a kezem.

( az idézet Kosztolányi Dezső: A jó élet c. verséből )


2016. április 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom