csillogo blogja

Játék
csillogo•  2019. február 10. 08:39

Bálintról

Írtam már pöttyös labdákról
és mindenről, mi álmaimban köszönt:
virágos rétekről, szivárványról,
patakokról, folyókról mibe arcomat
fürdette gyerekkorom...
 
az évszakokról, mikor szerelembe esek,
bárányfelhők takarják be akkor a szemem.
Aláhull majd minden a kék égről,
az elmúlás is, mit csokorba szedtem,
hallani se akar felőlem...
 
még csak most kezdik felírni a nevem,
a fehér fényekre rátapad az ég,
pasztellre festi szemem íriszét
egy festő - a szívem mélyén,
együtt virrasztunk - mondja ne félj.
 
Örömöt ad és csendesen figyel
ő az én múzsám ki nagyon kedvel.
Néha írok neki, olvassa soraim,
Bálint a neve. Ó, ha tudnád,
régóta ismerlek, Te vagy Valentin,
mondanám tovább...

csillogo•  2017. február 14. 19:56

Ó

Kék és zöld
szemedben árnyék
völgyében föld
megcsillan csúcsa
szépséged délibáb
mezítláb lépek
futó gondolatban
csak hozzád érek
egy falat csókért
megcsípi arcom
télvizében fürdetem
szememben árnyék
kékek és zöldek
puha a takaród
ég a lámpád
mosolyom felhőtlen
orrodat érinti
szeplők jönnek közel
karom már csak ölel.

csillogo•  2015. február 14. 09:07

HaiQ szere..


Szerelem

 
lámpalázasan
hóvirágot keresek
pipacs lett arcom
 
ma rád bólintok
szórd Napod sugarait
Valentinára

csillogo•  2014. július 28. 07:25

Cikk cakkban

Egy fecske is csinálhat nyarat billeghet
árkon-bokron, mert érte ugrik a tavasz.
Felhőgolyók gurulnak a réten, cakkban
szállnak szentjánosbogarak, mécsek esnek.
 
A mennybolton terül a lila napnyugta,
fáradt eső lábát hintáztatja a szél,
cikkben Isten ostora - semmitől sem fél.
Felkel a Hold, szemét az éjszaka csukja;
 
majd kel a Nap, nyújtózkodnak a sugarak
vállamon, orgonasípok a dalnokok -
pacsirta szól, tárva a nyár kapu, bajnok
lesz ki értem célba ér, kezdődik a rajt!

2014. július 25.

csillogo•  2013. január 29. 06:40

Kitekintés

Szótlanul didereg a lángocska,
fényévekre távol az otthona,
és míg számolhat, felül egy dombra;
szívére dal száll, szól az orgona.

Fehér az otthonom, színekre vár,
festője tavaszba mártja lelkem,
lila szálak fűzik körbe testem;
köteles tánc és fodros kis ruha.

Elbitangolt, poros a lábnyoma,
engem megszépít a kis lángocska;
megmosdat, ha nyílik az orgona.
Nem számolok, illatos a csoda.

2013. január 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom