csillogo blogja

Gondolatok
csillogo•  2009. december 14. 12:04

Csoda-levél Csaba testvértől

 

Csoda-levél Csaba testvértől

 

Advent 3. vasárnap - Az öröm vasárnapja


Böjte Csaba   ( 2009.december 12.-i írása ) Hol van az öröm forrása ?

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden – minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a színek világával.

És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két – háromféle íz: - "saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna az Isten. Ha te elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged. A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott születésedkor? Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van, és az autó milyen jól megvan vele! Túláradó szeretetében elhalmoz a Teremtőnk ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzük magunkat ezen a földön. Maga a lét is ajándék szeretetből!

Aztán ott vagy te magad: Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz, ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol. Kezed, Isten szép ajándéka. A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és úszni is tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad. A szíved! Egyik gyermekemnek születési rendellenessége volt az egyik szívbillentyűjével. A sikeres műtét két és félmillió forintba került. Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen csendben dolgozik negyvenhét éve, csak a négy billentyű tíz millió forint. Ajándék, semmit sem adtam érte.

Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor Isten kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni, alakítani, szépíteni, hogy neked adja, ajándékba. Igazából Isten teremthette volna valamennyinket ugyanarra a kaptafára. Vagy csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét. Minek komplikálni? De minden ember más. Mindenki a maga módján egyetlen, és csodaszép. Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Õ jósága. A bőség gazdagsága!

Jó dolog ajándékot kapni! ? Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten ajándéka, áldása, simogatása. Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni, és ezért megajándékoz a kedveseddel, menyasszonyoddal, feleségeddel. Isten legcsodálatosabb ajándéka a te kedvesed, menyasszonyod, vőlegényed, ki elfogad, értékel, és boldoggá tesz.

Persze fontos tudni, hogy nemcsak a másik ajándék számomra, hanem én is ajándék vagyok számára. Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak, áldásnak. Isten annyira szereti a te kedvesedet, annyira akarja az ő boldogságát, hogy megteremtett téged. Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli kelésének, munkájának. A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta életéért. Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést. Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék.

Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik számára? Tedd fel a kérdést: - Valóban ajándék vagyok a másik számára? Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebére? Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a társamban a félénk rügyeket?" Egészen biztos Isten senkit nem azért teremtett, hogy átok legyen, nehézség, vagy keserves botrány ezen a földön. Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk. Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel! –

Csaba testvér

 

csillogo•  2009. december 10. 15:01

Igéző

 

Igéző...


Álmot látott a hajnali kék
Fújta a szellőt vele a dalt
Szívemnek szomorú muzsikáját halld.


Álmomban egy kicsi lány
Fejét vesztve kiabál
Érte ne jöjjön még a halál.


Hadakozik kezembe kapaszkodik
tenyeremmel melengetem
lelkem tűzébe nem temetem.


Felajánlom, érte szólok, ha kell riadót is fújok
testét balzsamozom közben lassan megnyugszom.


Álmomból felébred Ő
lepke lelkét még látom
igéző mosolyát csodálom.


Isten hozott hajnali kék
látod kaptál még sok esélyt
ébredő reményt hajnali fényt.


Halld meg szíved szólamát
ne játszd még a halál dalát
inkább szeresd önmagad
és lelked csodás mását
benned Isten képmását.


2009.12.10.

 

http://www.youtube.com/watch?v=w-IaFHhxugQ

 

 

csillogo•  2009. november 28. 19:12

Végtelen vágyak vonzásában

Végtelen vágyak vonzásában

Vándormadarak vagyunk, fészkünk csak időleges otthon. Úton vagyunk egy másik országba. Vándormadarak vagyunk, nem pedig fészeklakók.Vándormadarak vagyunk, keressük azt a " másik országot ".Vágyaink szárnyán odarepülünk.

Végtelen vágyaink vannak.Mégsem tartanak fogva bennünket, tágítják szívünk önző szűkösségét, és lehetővé teszik, hogy szabadon lélegezzünk. Az önmagunkon túlmutató vágyakozás emberi méltóságunk alapja.

Vágyak nélkül nincs igazi élet.

Ha követed szíved tiszta vágyait, rábukkansz az életre, és felfedezed életerődet.

A vágyak tartanak életben bennünket. Léteznek ugyan olyan emberek, akik nem vágynak semmire.Megelégszenek azzal, amit a földön elértek, azt hiszik, ettől boldogok. Valódi vágyaink azonban- amelyek e világban nem teljesülnek be soha-, messze túllépik az első ránézésre érthetőt.Éppen ezek irányulnak az igazi boldogságra, amelyet nem ebben az életben, hanem csak a beteljesedésben fogunk megtapasztalni.

Azokat az embereket, akik úgy érzik, mindent elértek, amire csak vágytak, gyakran sújtja a belső üresség érzése.

 A vágy az "egészen más" után állandóan növekszik bennünk. Semmilyen földi dolog, siker, emberi szeretet nem tudja csillapítani belső nyugtalanságunkat.Csak akkor nyugszunk meg, ha megtaláljuk a soha ki nem apadó belső forrást, a soha meg nem szűnő szeretetet, a biztonságot és a hazát, ahonnan soha nem űzhetnek el bennünket. Ekkor véget ér a vándorlásunk.

Ne törődj bele abba, hogy a világ olyan, amilyen.

Fogadd el a kihívást, tárd ki szíved ajtaját, lépd át az akadályokat, és kitágul látóhatárod, megnyílik egy új szebb Világ ! Vágyaid lényed legmélyéhez tartoznak, ha megérzed őket, otthon vagy önmagadban. Mások elvárásainak akkor már nincs hatalmuk fölötted. A vágyak óvnak meg attól, hogy életed csalódásaira belenyugvással válaszolj. Épp ellenkezőleg ! A csalódás felébreszti és megtisztítja a vágyakat.

Aki meg akarja valósítani az élete álmát, változtatni, javítani akar ezen a világon.Csak az képes bármit is előre vinni a világban, akinek még vannak álmai. Többet érünk a testünknél, húsunknál, bőrünknél. Álmok élnek bennünk, amelyek kitágítják a Szívünket, és jobbá tehetik a Világot.

 Anselm Grün / Minden napunk út a boldogsághoz /

 

csillogo•  2009. november 28. 19:07

Nyugtasd meg a szíved


Csak semmi fölösleges idegeskedés!

NYUGALOM...

" A hajsza a gyűlöletből ered.Fontos, hogy újra és újra feltegyük magunknak a kérdést: tulajdonképpen miért is rohanok ennyire? Mi mindent akarok ma elintézni? Miért hajszolom magam?Talán azért, mert gyűlölöm önmagam? Vagy azért rohanok annyira, mert túl sokat akarok egyszerre?

Mit akarok igazán? Mi a leghőbb vágyam? Senki sem tud addig megnyugodni, amíg nem néz szembe saját magával.

Aki a szabadidejét tevékenységekkel tölti ki,lehet, hogy sokat tapasztal, de keveset él. Nem érzi, mi az élet.Ha idegeskedés és nyugtalanság uralkodik körülötted, de te jó formában vagy- bár észleled az idegességet -, mégsem hagyod, hogy megfertőzzön.

Amíg zaklatott vagy, addig nem veszed észre a benned áramló energiát.Nyugalomra van szükséged a benned rejlő erő felfedezéséhez.

Először a benső nyugalomra kell eljutnod. A lelki nyugalom a testre is kihat. Ha szíved megnyugodott, akkor tevékenységedet is nyugodtan folytatod, mozdulataid a benső nyugalomból erednek, részese vagy Isten teremtő nyugalmának.

Ha valaki belülről, a lelke mélyéről nem éli át a boldogságot, a vagyon és siker világában hiába fut utána. Soha nem birtokolhat annyit, soha nem figyelnek rá eléggé, soha nem ér el annyi sikert, hogy ne vágyjon még többre ahhoz, hogy elégedettnek és boldognak érezze magát.

A boldogság az ember lelkében lakozik.

Engedd el magad: bátran lehetsz az, aki vagy !

Pihend ki magad !

Azután tovább mehetsz az úton, amelyre vállalkoztál. Most azonban élvezd a nyugalmat. Kerülj összhangba önmagaddal. Aki összhangban van önmagával, azt többé semmi sem zökkenti ki a nyugalmából.

Ha összhangban vagy önmagaddal, ha megleled a belső nyugalmat, eljutsz a belső harmóniára, akkor megérzed a hozzád illő életformát. Ha a belső mértéked szerint élsz, életed gyümölcsöző lesz. Teljes életet élhetsz, és mások  számára is az áldás forrása leszel.

Ha felfedezzük szívünkben a mennyországot, akkor csak befelé kell fordulnunk, s máris a mennyországban vagyunk. Ez lesz a mennyei béke előize számunkra. S végre abbahagyjuk a hajszát, a rohanást.

Isten országa bennünk van, ha szenvedélyeink és érzelmeink, igényeink és kívánságaink már nem rángatnak többé ide-oda bennünket. "  

 

Anselm Grün  / Minden napunk út a boldogsághoz /

csillogo•  2009. november 26. 17:23

Legnagyobb félelmünk

" A legnagyobb félelmünk nem az,hogy alkalmatlanok vagyunk.A legnagyobb félelmünk az,hogy túlságosan is erősek vagyunk. A fényességünk, nem pedig a sötétségünk az, ami leginkább megrémít minket. Azt kérdezzük magunktól: ki vagyok én?, hogy ilyen briliánsnak kell lennem?

De ki vagy te, hogy ne legyél briliáns?

Isten gyermeke vagy.

Nem az szolgálja a világot, ha lekicsinyled magad. A megvilágosodásnak semmi köze ahhoz,hogy lekicsinyled magad, csak hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat. Azért születtünk, hogy Isten dicsőségét hirdessük, ami bennünk van - nem csak néhányunkban, mindenkiben.

Ha hagyjuk felragyogni a fényünket, akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz,hogy mások is ezt tegyék. Ha megszabadulunk a félelmeinktől, jelenlétünk automatikusan felszabadítja a többieket is. "

 ( részlet Nelson Mandela 1994-es ünnepi ENSZ-beszédéből )