csillogo blogja
GondolatokHó-ha lenne
Üde színfolt lenne
ha esne hajnalok szele
csak a sípját fújja
kristályként csillanna
a sáros utakat befedné
tisztára mosna földeket
a háztetőket betakarná
rügyező bokrokra ülne
villogna a sötét éjbe
mint a csillagok ezüstje
hajunkra hullhatna
hagynánk magunkat
ámulatba esni ha esne
de elvitte korbácsával
a szél messze földre
maradjon még kicsit a tél
a tavasz úgyis ráér eljön
magától minden felébred
madarak fészekre emberek
játszótér lesz a természet
élvezzük azt a percet
mikor pár hópehely esett
szánkók és korcsolyák
pincében padláson
szegre akasztva a tarisznya
bakancslista a fiókban
pipál még a kémény
hó nélkül nincs igazi tél
2023.02.04.
Nyári pillék
Egy fátyolfelhő
eltakarja a napot
bent meg fájdalom
Látni hogy dobban
fenyegetnek a zajok
minden elmúlik
Keserű világ
a muskotály majd kiforr
édesíti szám
Eső ácsorog
a kertkapunál veréb
ül a kútkáván
Ha itt lehetne
a mezőre új ruhát
varrhatna anyám
Csendes vigalom
üres bazár ragyog
kong magányában
Álomittas szív
elsőre beismeri
szerelem voltál
2022. augusztus
Versírásról
(alcím: vers(s)írásról)
Annyi vers született már
mint az égen éjjel kigyúlt csillag
nincs annyi ember ki olvasná
galambokat etetni tenyerünkből
kik majd összebújnak fejünk fölött
a szétszórt morzsát csipegetik
te is majd elmondod miért szerettél
csak barna szememet vetettem rád
a múzsáknak se lehet könnyű
míg íródnak a strófák pontok és vesszők
nyirkos lesz a tollat forgató kéz is
közben felmelegszik a szív papír zizzen
az asztalra esik egy holdsugár
gyertyát gyújtunk miközben olvasunk
és álmokat szövünk hajnalig
valami születik az éjjel puha párnákba
süppedek de korán ébreszt a reggel
vezércsillagom vezet fogja a kezem
megírja helyettem elmondja szavaival
ki a rétre a fényre minden nap megtanít
költőnek születni isteni ajándék
A költészet napjára 2021
Recitál
sokatmondóan
rezzen a léc a fűzfa
háborgó a csend
alattvalókat
láttat bennünk a kényszer
recitál a szél
magamhoz hívnám
múlhatna perc és óra
a viszontlátást
fakad az öröm
karba tette a tavasz
a lélek zenél
Játszótér
Játszótér
Szép hely lehet, boldogan játszó gyerekszemekkel,
apró kezek gurítják a golyókat, ülhetnek a homokozóban.
Feleselnek, csak ne járna le az idő, mit ott tölthetnek,
mert ott megszűnik az időérzék és ha van elég türelem,
nem bántja őket senki sem, jó rájuk nézni, csillogó szemük
árulkodik, mintha nem akarnának soha felnőni.
Mi emberek meg trükközünk, sokszor lógó fejjel
baktatunk és keressük a helyes utat, lopva nyelünk
nagyokat a szép beszéd hallatára, mi mindig megnyugtat.
A türelem szakadt hártyafoltját az árnya adja,
napkelte után és nyugta előtt ácsingózik a szívem,
jó körbe nézni és hagyni, hogy teljen a nap, aztán
mindent elmesélni az éjnek - magam leszek az altató,
lelkem egy teret keres, hol nem lehet kötözködni,
még akkor sem, ha egyedül megyek megkeresni
a bástyákat és egy padot - álmomban már rátaláltam,
kisgyerekként kíváncsi szemekkel hallgattam
a felnőttek meséjét - kivétel nélkül elfogult voltam,
ki hogy járt és kinek milyen sors jutott, ha csillag gyúlt…
lehetett hulló is - megszépített mindent és ragyogott,
ki ezt melengette - annak mindig több jutott.