csillogo blogja

Üde színfolt lenne
ha esne hajnalok szele
csak a sípját fújja
kristályként csillanna
 
a sáros utakat befedné
tisztára mosna földeket
a háztetőket betakarná
rügyező bokrokra ülne
 
villogna a sötét éjbe
mint a csillagok ezüstje
hajunkra hullhatna
hagynánk magunkat
 
ámulatba esni ha esne
de elvitte korbácsával
a szél messze földre
maradjon még kicsit a tél
 
a tavasz úgyis ráér eljön
magától minden felébred
madarak fészekre emberek
játszótér lesz a természet
 
élvezzük azt a percet
mikor pár hópehely esett
szánkók és korcsolyák
pincében padláson
 
szegre akasztva a tarisznya
bakancslista a fiókban
pipál még a kémény

hó nélkül nincs igazi tél

2023.02.04.

Egy fátyolfelhő
eltakarja a napot
bent meg fájdalom
 
Látni hogy dobban
fenyegetnek a zajok
minden elmúlik
 
Keserű világ
a muskotály majd kiforr
édesíti szám
 
Eső ácsorog
a kertkapunál veréb
ül a kútkáván
 
Ha itt lehetne
a mezőre új ruhát
varrhatna anyám
 
Csendes vigalom
üres bazár ragyog
kong magányában
 
Álomittas szív
elsőre beismeri

szerelem voltál

2022. augusztus

(alcím: vers(s)írásról)

Annyi vers született már
mint az égen éjjel kigyúlt csillag
nincs annyi ember ki olvasná
 
galambokat etetni tenyerünkből
kik majd összebújnak fejünk fölött
a szétszórt morzsát csipegetik
 
te is majd elmondod miért szerettél
csak barna szememet vetettem rád
a múzsáknak se lehet könnyű
 
míg íródnak a strófák pontok és vesszők
nyirkos lesz a tollat forgató kéz is
közben felmelegszik a szív papír zizzen
 
az asztalra esik egy holdsugár
gyertyát gyújtunk miközben olvasunk
és álmokat szövünk hajnalig
 
valami születik az éjjel puha párnákba
süppedek de korán ébreszt a reggel
vezércsillagom vezet fogja a kezem

megírja helyettem elmondja szavaival
ki a rétre a fényre minden nap megtanít
költőnek születni isteni ajándék

Recitál

sokatmondóan
rezzen a léc a fűzfa
háborgó a csend

alattvalókat
láttat bennünk a kényszer
recitál a szél

magamhoz hívnám
múlhatna perc és óra
a viszontlátást

fakad az öröm
karba tette a tavasz
a lélek zenél

Játszótér

Szép hely lehet, boldogan játszó gyerekszemekkel,
apró kezek gurítják a golyókat, ülhetnek a homokozóban.
Feleselnek, csak ne járna le az idő, mit ott tölthetnek,
mert ott megszűnik az időérzék és ha van elég türelem,
nem bántja őket senki sem, jó rájuk nézni, csillogó szemük
árulkodik, mintha nem akarnának soha felnőni.
Mi emberek meg trükközünk, sokszor lógó fejjel
baktatunk és keressük a helyes utat, lopva nyelünk
nagyokat a szép beszéd hallatára, mi mindig megnyugtat.
A türelem szakadt hártyafoltját az árnya adja,
napkelte után és nyugta előtt ácsingózik a szívem,
jó körbe nézni és hagyni, hogy teljen a nap, aztán
mindent elmesélni az éjnek - magam leszek az altató,
lelkem egy teret keres, hol nem lehet kötözködni,
még akkor sem, ha egyedül megyek megkeresni
a bástyákat és egy padot - álmomban már rátaláltam,
kisgyerekként kíváncsi szemekkel hallgattam
a felnőttek meséjét - kivétel nélkül elfogult voltam,
ki hogy járt és kinek milyen sors jutott, ha csillag gyúlt…
lehetett hulló is - megszépített mindent és ragyogott,
ki ezt melengette - annak mindig több jutott.