Zuhanás

Zuhanás

 

Erről a lejtőről hullik,

minek neve emberi kebel

oly mélységekbe,

ha mondják, nem hiszem el.

Még zuhantában szedik szét húsát

a keselyűk.

Porzó lég issza fel hiábavaló könnyét,

a keserűt.

Mélabús szárnyait tárja szét felette

a fátylas napkorong,

tűnő lét homályából,

ha felborong.

E sima testen

kapaszkodót nem talál.

Szörnyű mágnesként vonzza magához

a halál.

Eldobtad őt.

Többet nem kísért téged.

Feledve az alatta tátongó

ürességet

egy jó helyre esik,

honnan senki le nem tépi,

mert az Isten kezét

nem lehet átlépni.