Víztelen helyeken

Víztelen helyeken

 

Víztelen helyeken

fájdalmas nyikorgás…

Hiányodon kívül

szívemből nem maradt semmi más.

Hiábavaló bolyongásaim

útvesztőiben

hol vár rám

a felüdítő forrás, az Igen?

Voltam boldog kalandozó,

ki gondtalan szeret.

Szétgurultak keblemről a szívek,

mint megunt játékszerek.

Megszédültem magamtól,

könnyedén vettelek

s hirtelen szakadtak rám

száraz, bús telek.

Most itt állok egyedül.

Belülről csonttá fagyok.

Meredten bámulnak rám

üvegszemű csillagok.

És már nem segítenek

emlékek, varázsszavak.

Nevedbe kapaszkodom,

hogy életben maradjak.