Vihar után

Vihar után

 

Cikázó villámokkal

az üvöltő vihar elvonult.

Gyengéd szavad rám hajolt

s elpárolgott a múlt.

Frissesség harmatcseppjei

remegnek a pillanatokon.

Ránk köszön a meghittség,

mint rég látott kedves rokon.

Terítsd rám, Szépség

mennyei palástodat.

Hadd húzódjak sátra alá,

hol kegyelmed fogad.

Illeszd szíved szívemre,

hogy összeforrjanak

és légy pecsét lelkemen,

mely úgy ragyog, mint a Nap.

S egész valóm Neked zengi

a felhőtlen öröm dalát:

íme, itt jön a Hódító,

Ki legyőzte a halált.