Vértanú

Vértanú

 

Emelt fővel megyek végig.

Elvonul a sok évszázad.

Csak lélekhang ér az égig,

ezért szájam némán lázad.

Arénák falai közt

disznók előtt gyöngyözött vérem.

Eleven játékszer voltam

egy mocskos, vandál játszótéren.

Hányszor vakítottak meg

vagy törtek kerékbe…

S mulatott kínzásomon

az utca söpredéke.

Börtön, éhség, üldöztetés,

gályarabság vártak

vagy koponyám dísze lett

egy bálványoltárnak.

Pogányok nyilaitól

átlőve elestem.

Szörnyű lángok közé alélt

megkorbácsolt testem.

Meggyaláztak, megköpködtek,

megköveztek nyíltan.

Nem kárhoztattam őket.

Még csak nem is sírtam.

Kétezer éve

könyörgőn néznek Rád a Fiúi szemek:

Atyám, bocsáss meg nekik,

nem tudják, mit cselekszenek.