Veled

Árnyék-nőstény kering a ház körül,

nesztelen, baljós sejtelem.

Angyalok szárnya fedél felettünk,

világot virrasztó Kedvesem.

Nevedet ringja ágon a szellő

s bensőmben csapongva verdesem.

Tüzedet őrzöm, míg a nap feljő,

kebledre hajlok csendesen.

Angyalok pajzsa kapu tanyámon,

szép Hajnalcsillag, Kedvesem.

Illan az átok, fekete álom,

mikor kereszted felveszem.

Üvölt a pokol, elnyelni készül.

Nem érinthet e fertelem.

Erőddel ellenállok vitézül,

szerelmed páncél lelkemen.

Akkor is fogod lankadó kezem,

amikor immár hervadok,

szíved trónusán adsz helyet nekem

s drága porszemed felragyog.