Veled

Veled

 

Része voltam

egy olyan monológnak,

melynek szörnyű sorai

a nihilbe lógnak.

S e tömegmagányban

hús betűk tolongtak.

A test piacán

mint döglegyek zsongtak.

Kiraktam üres szívem

a zsúfolt pultra.

Léttelen jelenem cseréltem

légnemű múltra.

Csak lebegtem a semmiben

befejezetlen.

Születés és halál közt

szünetjel lettem.

Beszélő szóközként

helyem kerestem.

A hiány helyszíne

volt a testem.

Az önmagamban való

értelmetlenségben

lassan rám csontosodott

kozmikus egyedüllétem.

De egy idegen parázs

megtörte e fagyot.

Hirtelen fájni kezdtem

s rájöttem, hogy vagyok.

És minden földi kínt

örökre feledve

ájult páraként olvadtam

Lelkedbe.