Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Várakozás
b.cermidoff• 2011. november 7. 03:27
Várakozás
Felhőkkel terhelt opál
az ég.
Fagyos szimmetriákat
rezeg a lég.
Alvadt vízen
viharok járnak.
Angyalok söprik
a porcicákat.
Végighúzva
az őszön kését
lassan minden színt
felfal a kékség.
S e gőzölgően
hideg párlat
halotti szépséget
lehel a lapálynak.
Lustán megadja magát
az elmúlásnak,
elfekszik a táj,
mint legyőzött állat.
De a cinkos föld
sápadt hallgatása
az olvadás magját
rejti magába.
b.cermidoff2011. november 7. 23:14
Ja, a tél mindenkinek kicsit más. Van akinek koszos szürke, van akinek fehér és a jó meleg kályha mellett akár piros is. Nekem ebben a versben csak azért kék, mert az hideg szín és az ég is benne van.
kovacsagi2011. november 7. 22:17
már reggel is tetszett nagyon. azon morfondíroztam, hogy nekem nagyon nem kék a tél... inkább színtelen. de szebb a kéked, kétségtelen.
b.cermidoff2011. november 7. 22:10
Kedves versike! Köszönöm, hogy időt szántál erre a furcsa szösszenetemre. Először talán ijesztőnek tűnik. Csupán arról szól, hogy valahol esik a hó, fúj a szél, de a tél magában hordozza a tavasz eljöttének reményét. :))
versike2011. november 7. 13:16
''Angyalok söprik
a porcicákat.''
Ezen olyan jólesően - önkéntelenül - elmosolyodtam.
''Végighúzva
az őszön kését
lassan minden színt
felfal a kékség.''
''halotti szépséget
lehel a lapálynak.''
Nna; ezektől meg el szokott állni egy pillanatra a lélegzetem, de tulajdonképpen emiatt járogatok Hozzád, ide olvasni.
Szokásos gratulám.