Vándor

Vándor

 

Forró homokon járok immár.

Rég nem érdekelnek a hegek,

melyeket belém varrt a vad nyár

és én mégsem bicegek.

Fogalmam  sincs meddig élek.

Igazából nem is foglalkoztat.

Múltam felhőnyája szétszéledt

s az új szelek aszályt hoztak.

Már nem bosszantanak az ebek.

Fogukhoz hozzászoktam.

A gazdátlanságtól elpilledek

s meghúzom magam a sarokban.

De jöjjön csak egyetlen friss szellő,

bordáim közt lüktető lámpás lobban.

Lángra kap az éter e tűztől,

amit magamban hoztam.

Jaj a tespedt keleti tájnak.

Borzongás bújik a légbe.

Húsába angyalok vájnak

s Igédre ébred a népe.