Vagyok

b.cermidoff•  2011. november 20. 23:17

Vagyok

 

Voltam vad vihar,

mi a lelkedig elért,

távoli szent helyen

titkos aranytelér,

remegő gyémánt

hajnali levélen.

Kiszáradt, halott fa

itta be vérem.

Vagyok tűz rubin,

ördögűző Szó,

lenézett hontalan,

örök átutazó,

megtagadott igazság,

otthon is idegen,

balzsamos pecsét

megtört szíveden.

Lettem, Aki vagyok,

a földnek sója,

Énekek Éneke,

halál koporsója.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2011. november 21. 11:26

Kedves kovacsagi! Köszönöm, hogy olvastad a versem, habár nem tudom, melyik pontozás mit jelent nálad. :)

kovacsagi2011. november 21. 06:39

halál koporsója... - az jó, ha... :)