Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Utolsóból első
b.cermidoff 2011. június 9. 03:02
Utolsóból első Létem oszlopai között a tényekkel bújócskáztam. Bolond lyukból bolond szél fújt menekültem, féltem, fáztam. Mi egykor szántóföldem volt, sárkányfog-vetés lett, ami régen Szellemtől tündökölt, fészke a cselvetésnek. Agyamban összegyűltek a lázadó sejtek, hogy az összeesküvésnek szentélyt építsenek. Frappáns arrogancia, kifinomult szóhegyek, mázas kriptafalak, miket beköptek a legyek. E cifra szemétdomb lett önazonosságom. Nem laktam sehol sem, de volt szarkofágom. Hiszem, ha látom! - vetettem oda felfuvalkodottan az Igének. De szembejött a Fény, egóm megvakult s elveim szénné égtek. Hirtelen fájni kezdtem s ráébredtem, hogy élek. Azóta örökkévaló Világossággal ragyog bennem a lélek.
njzsike2011. június 9. 13:11
Szép ez a ragyogás!