Utolért

Utolért

 

Ami elől menekültél,

 sós hideglelés,

kúszás a sárban,

fogak közt a kés.

Harmadnapos véres sár

széklettel keveredve –

a legszörnyűbb mocsok

szárad a kezedre.

Mikor végre levakarod

a zuhany alatt állva,

könnyeid keverednek

a sűrű vízsugárba.

Szeretnél ordítani,

fejed falba verni,

mert az elején

nem mondta el senki,

hogy a valóság borzalmasabb,

mint bármi

s a gyilkolás

ennyire tud fájni.

Terhed súlya egyre nő

míg múlnak a napok.

Hallgatásod szikláit

a lelkedre rakod.

Esküd szava rád ég.

Bár békét találnál

s megnyugodnál végleg

annál a  holt fánál…

Léted csapdája rád zárul

s hiszed, kiút nincsen.

Ám a sajgó belső csendben

megszólít az Isten.