Úrivezető

Úrivezető

 

Fagyosan közömbös

világegyetemek

behunyt szemmel húznak el

egymás mellett.

S a légüres térben

örökre eltévedt jelek

várják a megmentő lökést,

hogy feléledjenek.

Itt minden pálya párhuzamos.

Derékszögek nincsenek.

S így szegletek sem rejthetnek

titokzatos kincseket.

És az önmagába visszatérő

dögunalom

ismétli íves botlását

a körutakon.

Bárcsak ne sírnék könnyeket

a semminek.

Bárcsak ne lenne a gúny-közöny

ily hideg.

Rád fékezek,

hogy leakadjon végre rólam ügyetlen múltam

és megbocsátást nyerjek Nálad,

mert egyszer gyáván elfordultam.