Újjászületés

Újjászületés

 

Bújik a csalfa emberi szív,

hogy meg ne találja

rózsaszínű hazugságai

kegyetlen halála.

Lesben áll a sarokban,

mint egy mérges pók

s teóriáiból sző

ragacsos hálót,

hogy önmagát

fogságba ejtve

a világosságot

örökre felejtse.

S mint kaméleon,

úgy hazudja magát

terepszínűvé,

hogy meg ne találják

az igazság szavai

s végleg lekéssék.

Nehogy megzavarják

kábult szendergését.

Rusnya hernyóként

aléltságba réved

kókadt, renyhe sátrában,

mint tetszhalott kísértet.

De gyengéd ujjaival

megérinti őt az Élet

s szörnyű rémálmából

szivárvány szárnyakkal ébred.