Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Titi tá
b.cermidoff• 2015. március 3. 18:01
Most csak úgy leül a tájra,
mélán elmúlását várja
kék zagy
tél-fagy.
És a széllel metszett róna
ködlő messzeségét rója
bátor
sátor
porhüvelyem, ez az árva,
szabadságába bezárva.
Harcol
s karcol,
szívbe mélyeszt tüske-tűket,
kőbe karmol bús betűket
örvény-
törvény.
Forró gyöngy piros virága
békét nyit a nagy világra.
Lélek
éled.
Tündöklő nap fénye árad.
Sebekbe fűz arany szálat.
Élet
széled.
b.cermidoff2015. március 6. 17:52
Köszönöm, hogy figyelmet szenteltél a versemnek :).
baramara2015. március 5. 15:12
Remek! :)
b.cermidoff2015. március 5. 14:05
Kedves MKKlara! Köszönöm, hogy elolvastad a versem. Örülök, hogy tetszett.
MKKlara2015. március 3. 21:51
"Tündöklő nap fénye árad.
Sebekbe fűz arany szálat."
Nagyon szép! :)
b.cermidoff2015. március 3. 21:27
Kedves Jerne, Molnar-Jolan! Köszönöm, hogy elolvastátok a versem. Örülök, hogy tetszett.
Molnar-Jolan2015. március 3. 19:52
Míves, csiszolt alkotás.
Jerne2015. március 3. 18:24
szívbe markoló...