Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tébolyodott szentjánosbogár
b.cermidoff• 2011. szeptember 1. 17:01
Tébolyodott szentjánosbogár
Szép arcom, min élet ragyogott,
vértelen árnyékká vált.
Megkövült szívem, a keserű,
önmagára lehel halált.
Megvakult lelkem lámpása
lidércfénnyé fagyott.
Megkötözött szívek követik halálba
e hamis csillagot.
Bolyongó délibáb vagyok,
mely a végzetbe vezet
s őrült kacajomat
visszhangozzák a víztelen helyek.
Magasra vágytam
ám megirigyeltem az embert, a föld porát
s most olvadó viasszal szárnyamban
kóstolom az örök elmúlás mámorát.
Ha halandó lennék,
megcsalhatna a múló emlékezet,
de könnyek közt zuhanok s hazudom:
Isten trónja felett lebegek.