Tavaszi mondóka

b.cermidoff•  2012. március 20. 03:56


 

Jég csontja roppan.

Dér könnye koppan.

Izzad a tél

nagy patakokban.

Zöldszínű lándzsák

testét átjárják.

Ráönti a Nap

fényei árját.

Fut a fagy verve.

Rongyai szerte.

Hófoltok között

haldoklik terve.

Várja a szelet.

De jő a kikelet

s mint édeni kertben,

lakozik veled.

Eléd teríti

virágpalástját

és behódolnak

a szívbeli bástyák.

Ujjong a természet.

Szabadul végre.

Millió madárszárny

feszül az égre.

S ezer trillából

összeszőtt ének

zeng dicsőítést

Teremtőjének.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2012. március 20. 13:41

Kedves Harsányi, skary! Köszönöm, hogy olvastátok a versem :).
Valószínűleg felteszem majd a főoldalra :).

skary2012. március 20. 11:47

:)

Harsanyi2012. március 20. 07:42

Nagyon szép. Jó lenne, ha kitennéd főoldalra, hogy eltehessem. Gratulálok! (gonoszan megjegyzem, gondolom nem gyerekeknek ;)