Szökevény

Szökevény

 

Hajnallá fakult

az ében est.

Egy okkal több,

hogy ne keresd

a hűtlen árnyat,

mi az elmúlásba égett.

Ezután már

nem ringat téged.

Puha léptének

falaz a talaj.

Kushad a por,

lapít a zaj,

hogy cinkosa legyen

szabadulásának

s ne maradjon őrnek nálad

csak a bánat.

Könnyek gyöngysorával

keretezett levél

bocsánatot kér

a sok fájó sebért.

Szép színjáték,

de hazug minden sora.

Mert aki örökre elhagy,

nem bán meg semmit soha.