Szívlanton szóló

b.cermidoff•  2012. február 8. 03:31

 

Szívlanton szóló

lánghúrú ének,

mennyei illata

földre szállt Igének,

hadd legyen ajkam

elbocsátó fészked,

szivárvány ívén

felemelt dicséret.

Légy hát hírnöke

az én Kedvesemnek.

Szabad szél szárnyán

utadra engedlek.

Vidd el örömhírét

a sóvár világnak,

hol a lelki sötétségben

szeretetre vágynak,

hogy a hosszú jegyességnek

nemsokára vége

s eljön a Menyasszonyért

győztes Vőlegénye.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

b.cermidoff2012. február 8. 12:41

Kedves irenke! Örülök, hogy nálad átjött az üzenet. :) Persze néha nehéz megérteni, amikor a földi életet is annyira lehet élvezni. :) Dehát a menny, az egészen más, összehasonlíthatatlan és minden képzeletet felülmúlóan csodálatos. :)

irenke2012. február 8. 08:03

micsoda ének!
megpengeti bizony,csodaszép üzenete...
gyönyörű vers! :)

skary2012. február 8. 05:24

mindig olyan számomra nyomasztókat írsz :)

b.cermidoff2012. február 8. 05:09

Ej, ej, mármegintezekafeketepontok :)

skary2012. február 8. 05:04

...