Szerelmem

Szerelmem

Megint hőt termelnek a betűk
s ezúttal már semmi sem tarthat vissza.
Kék vércsíkot húz a ringó toll
s a mohó papír azonnal beissza.

Lepattogzik rólam a rozsda.
Virgonc lángnyelvek forognak velem.
Újra magokat szór
régóta parlagon hagyott szívembe a szerelem.

Lábad elé hullok aléltan
s kiszáradt lelkem szomjazza érintésed.
Gyönyörré válik e drága fájdalom,
míg szent Neved életembe vésed.

Hadd simuljak Beléd
s hajtsam lázadó fejem forró tenyered alá,
hogy lehessek árnyékod,
drága Fény, öleld éjszakám hajnallá!

Rejts el Magadban, Szerelmem,
hogy ne rágódjak meddő harcomon
és reggel Benned megújulva
örökkévalóságod ragyogjon halandó arcomon.