Szeptember

Szeptember

Bezárta kapuit a heves nyár,

Szilaj éveim bazárja.

Hirtelen elém jött Szeptember

S kinyújtott kezem várja.

Sokáig irigyeltek az ifjak,

Mert frissen tartott az élet.

Kedveltél engem, Istenem,

Elnézted a sok csibészséget,

Miket nem engedtem el

S idővel hegyekké nőttek,

Magukkal hozva a ráncokat

És a kemény időket.

A bitorolt fiatal évek után

Egyszer csak rám szakadt saját korom

S most itt állok a valóság közepén,

Mint magányos orom.

Visszafordulni nincs hova.

Elhagyott a léha múlt,

Mint borúban tűnő árnyék,

A szürkület ölére hullt.

Szakadékok vesznek körül.

Nem menekülhetek én.

Térdre esek kereszted előtt

Fenn a Golgota hegyén.