Szédülés

Szédülés

Hevít a düh forró kohója

vagy hideg közöny magába zár.

Forogsz körbe, mint a bolondóra,

mely érzések szeszélye szerint jár.

Vagy szétszed indulatok vihara

s fölötted csattogtatja fogát a halál.

Bebörtönöz a félelem koporsója

s este a kéjek pokla vár.

Majomszeretet, mely rajtad csügg

s nyáltól ragacsos igája nyűg.

De az idő vasfogát ki nem várja

Erósz csalóka ideálja.

Anyák, hitvesek szerető karját

a múló órák rólunk lemarják.

Barátok arca vész el a ködbe

s tűnik el a viharban örökre.

Hazátlan csavargó emberiség

az érdekek oltárán nagy lánggal ég.

Pénzzel kitömött véres bálványok

papjai száján ima az átok.

A mókuskerékhez nyomorodott lélek

számára a rozsda nyikorgása ének.

Egy megkergült szélkakas ez a világ.

Hol az a csizma, mely nyakára hág?

Mikor már nem bírod a szédülést,

fáradtan lerogyva nyögsz fel hogy: elég!

Valaki feléled alélt szívedben

s tisztán kimondja az Isten nevét.