Száraz fa magja

Száraz fa magja

 

Összesúgtak

a hegytetőn a fák:

csak ezen az egyen

nem nyílik virág.

Hasztalan kacérkodott vele

a múló tavaszok sora,

nem termett tán e meddő tő

gyümölcsöt soha.

És az ősi cédrusok

borzongva néztek a száraz fára,

ki örökké akart élni

s emberi húst öltött magára.

De fájdalommal eszmélt,

eljött az ideje,

Kit igazán szeretett,

el kell hogy engedje.

Hisz aki kisarjadt,

annak az a sorsa,

magját learatják

és marad a torzsa.

Ám hiába csitult

a szörnyű magtár mohó éhe.

Mégis örömhírt hoz világra

a hegyorom méhe.

Halandó még nem tudja,

csak a cinkos föld, ki vérem issza,

Hogy a legyőzött sír

már többé nem fogadhat vissza.