Szabadulj

Szabadulj

 

Ha a szívedre ülő könnyharmattól

nehéz lelkivilágod,

ha a jelenedre köd telepszik

és jövődet nem látod,

ha a papír s toll násza nem terem

csak penészvirágot,

ha az emberi szellem dohos taplója

nem fog többet lángot,

ha csődöt mondanak a fennkölt elvek,

melyeknek éveidet szántad,

ha kerge szélkakas életedben

majma voltál sok délibábnak,

ha múló, léha szerelmeid sora

teljességet sohasem ad,

ha puszta léted gyógyíthatatlan, sajgó seb

s elátkozod magad,

ha már nem látod a cső végét

és elnyelni készül a kozmikus magány,

szabadulj, hagyd, hogy egód kilépjen végre

elefántcsont tornya ablakán.