Sokszínű Madár (A főnix)

Sokszínű Madár (A főnix)

 

Semmi bús hullás,

kóválygó verdesés,

emelt fővel vett jutalom

e szárnyaló szenvedés.

Lángolva száguldó

gőzmozdony vagyok én,

nem szentjánosbogárka,

haldokló lidércfény.

Tavaszi szellőm,

mit bensődbe vetettem

szélvihar lett,

méghozzá kegyetlen.

Kitépte szívedet,

e holt kődarabot

s az eleven szénné vált,

sírva lángra kapott.

Forgószelem felkapta

s egy pillanat alatt

csókjával elégette,

csak hamuja maradt.

És a rozsda szolgái

tűztengerbe fúltak.

Szikratollaim

jajongó démonokra hulltak.

A világra üszkös pernyeként

szállingózott a múlt

s a Kősziklán a fészekben

az új Élet mozdult.